Az első lépes
Ahogy írtam korábban, ráléptem az útra.
Ennek keretében eldöntöttem, hogy elköltözök a kényelmes vidéki házból egy olyan városi panelbe, amely ellen világ életemben tiltakoztam. És amelyben megmutatták, hogy azért végül is, lehet élni.
A szüleimmel e témában folytatott beszélgetés végső soron pontosan úgy alakult, ahogy vártam. Lelki terror, érzelmi zsarolás, illetve azon tulajdonom elvesztése lehetőségének felvillantása, amely soha nem volt az enyém igazán.
Belül érzem, hogy jól döntöttem, de nem tudom, hogy tényleg így van-e. Egyenlőre nincs semmilyen pozitív visszajelzés, amire szükségem lenne. És emiatt rettenetesen bizonytalan vagyok.
Jelenleg annyi feszültség van bennem, a válás miatt, a szüleimtől való tényleges elszakadás miatt, a költözés esetleges következményei miatt, az egyedülléttől való félelem miatt. a jövőbeli anyagi gondok miatt, hogy a paksi erőművet két-három hónapra ki lehetne kapcsolni és a helyére betehetnének engem. :)
Ilyenkor jut eszembe, hogy miért a piros kapszulát vettem be? Miért kellett öntudatomra ébrednem? Illetve azt sajnálom, hogy ez nem 10-15 évvel ezelőtt történt meg. Akkor kellett volna, és a kiesett időt már semmi nem hozhatja vissza...
- mjshn blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
1 comment postedde meg van pontosan az oka, mikor vagyunk képesek a változtatásra.
Az önálló akarat sikeres érvényesítésének a megtanulása a dackorszakra tehető. Elsajátítunk egyrészt egy mintát, kialakítjuk az én-határainkat, kinek hogyan engedik a szülők.
Ha egy gyerek nem kap lehetőséget az akarata kinyilvánítására, ha a döntések meghozatalába a későbbiekben sem vonják be, ismeretlen és félelmetes területen érzi magát ha kiszabadul az irányítás alól.
Erős példa, de ide illik, hogy Amerikában a rabszolga felszabadítás után nagyon sok volt rabszolga maradt az eredeti helyén, mert fogalma sem volt arról hogyan lehetne élni másképp. A lehetőség megléte tudás nélkül kevés ahhoz, hogy hatékonyan éljünk vele.
Nagyon sok ember megtapasztalja, hogy a szülői ház erősen bekorlátolt világából nem jelent szabadulást a házasság, ez csupán börtön csere.
Az egyedüllét megtanulása, a boldogulás, az önálló lét elsajátítása a megoldás. Döntésed maximálisan jó, kemény út, de szükséges.
Fontosnak tartom, hogy átértékeld a hozzáállásodat. El kell tudni fogadni, hogy aki fél, az a benned élő gyermek, akinek nem túl sok mindent volt szabad. A felnőtt éned pedig most tanulja azt, hogy merre és hogyan.
Ha a problémára koncentrálsz összeroppant, a gondolkodást tudatosan át kell irányítani a megoldásokra. Ehhez a következő jól bevált módszert ajánlom, ha valamit nagyon negatívnak értékelsz, keress benne legalább három pozitív dolgot. A reménytelenség rezgéséből ki kell kerülni ahhoz, hogy megoldás centrikusan lehessen gondolkozni. A félelmekkel való szembenézéshez erő és tudatosság kell, a múlt feldolgozása hosszú folyamat, addig élni kell, fizetni a számlákat, dolgozni.
Képi terápiában ilyen probléma esetén a biztonság forrásának a megtalálását vetjük be, mint első lépést. Nagyon jó eredményeket ad a kapcsolat felvétel az Erőállattal. Támogató, elfogadó erők megtalálása a belső világodban.
Utána a megfelelő erőforrásokkal felfegyverkezve jöhet a szembenézés a félelmekkel. A végeredmény pedig, egy olyan változás a személyiségben, ahol az én határok stabilak, a megoldások kreatívak és a problémák kihívásokká alakulnak át.
Ha szívesen kipróbálnád a módszert, vedd fel velem a kapcsolatot:
http://domoszlaikatalin.fw.hu/