husztisanyi blogja | Önmegvalósítás.hu
ulunk_a_vonaton.jpg

Gyorsvonattal utaztam ma reggel Pesttől Szolnokig, Zuglóban szálltam fel és örültem, hogy találtam egy üres fülkét, ahol nyugodtan aludhatok tovább. A többi pesti állomáson szálltak még fel többen is, de ahogy benéztek a fülkébe és látták, hogy szundítok, tovább is mentek. Rendesek voltak.

Arról beszélgettünk ma reggel a párommal, hogy vajon mennyire fogadná el a társadalom, ha a hagyományos, főként lexikális tudást adó iskolarendszert felváltaná egy valóban életre nevelő rendszer. Nevezzük ezt a rendszert „Az élet iskolájának" és képzeljük el, hogy ebben a gyerekek csak az alapokat tanulnák meg történelemből, irodalomból, kémiából, fizikából, stb.

Aditinak rengeteg kérdése van, ezért nyitottam neki egy külön topicot.

Nézegettem a Momentán társulat improvizációs jeleneteit és csodáltam a fiatal színészeket, micsoda spontaneitással, lélekjelenléttel rendelkeznek! http://www.youtube.com/watch?v=VkfshBiK2RM
Ehhez az improvizáziós színházhoz kell aztán lélekjelenlét,
spontaneitás, hogy mindig valami frappáns szöveggel tudják folytatni a
jelenetet!

Én bizony, a legtöbb helyzetben lefagynék, egy árva szó sem jutna az eszembe! Csak pörögnének a gondolataim, de semmi értelmes nem jönne elő belőlem. Erről jutott eszembe:

Az Evita című nagysikerű musicalt néztük, hallgattuk tegnap este a Margitszigeti Szabadtéri kínpadon.

Egészen pocsék volt az előadás. Ha nem hallottam volna korábban a musicalt, akkor itt biztosan megutáltam volna. A kórusok nevetségesen hamisan énekeltek, és a főszereplők énekhangja is meglehetősen gyenge volt ahhoz képest, amit egy ilyen produkció megkívánt volna.

No de itt van egy angol nyelvű felvétel, amiben már egészen szépen énekelnek.

csizike.jpg

Csizike ha nem lenne, ki kellene találni! ; ))

Kezdetben idegesített az írási stílusa, ahogyan újabb és újabb sorokba írja a tőmondatait, befejezetlen gondolatait. Újabban viszont egyre érdekesebbnek, inspirálóbbnak tartom és egy rendkívüli tanítót fedezek fel a sorok mögött!
Igazán örülök, hogy az Önmegvalósítás.hu aktív tagja, rendszeresen ír nekünk és próbál minket tanítani a maga egyedi stílusában!

Mert ne feledd az örök igazságot:

Csizike itt van.

Jelen van...

Azt hiszem, hogy a gyermekünk elvesztésétől való félelem minden szülőben megjelenik, a szülővé válástól ott van.

Hogyan lehet együtt élni ezzel a félelemmel? Hogyan lehet feldolgozni ezt a félelmet?

Esetleg, ha vesztetted már el gyermekedet, vagy nagyon féltél ettől, akkor oszd meg az érzéseidet, beszéljünk róla!

fehercsongor egyik bejegyzése sarkallt erre a blogra, szívesen beszélgetnék Veletek arról a gondolatkörről, miszerint az ember, csak más lények rabszolgája, bábja, de nem veszi ezt észre, mert a Mátrix fogságából nem tud szabadulni az elméje!

"Honnét tudod, hogy nem az érzelmeink, gondolataink számítanak csemegének tartóinknak?"

Ki volt Jézus? Isten fia vagy egy nagy képességű tanító?

Valóban megválthatta a bűneinket? Hogyan?

Feltámadt és tovább tanított, vagy ez csak egy kitalált történet?

Vajon hogyan találhatjuk meg a másik felünket? Te hogyan keresed?

Kell-e keresni egyáltalán, vagy jön a Nagy Ő, amikor eljött az ideje?

A másik felét keresse az ember, vagy egy másik egész embert?

Mit gondolsz?

Volt már Neked is deja-vu élményed? Láttad már előre a közeljövő pillanatait?

Mit gondolsz, hogyan lehetséges a deja vu?

Érzékcsalódás, vagy valóban tudjuk a jövőt?

Értékrendünkben jelentősen eltérhetünk egymástól, lássuk, kinek, mi a fontos?!

Neked mi az igazán fontos az életben? Mely értéket tartod elérendőnek, követendőnek?