husztisanyi blogja | Önmegvalósítás.hu

Mindig is foglalkoztatott a koldusok és hajléktalanok léte, élete, problémáik és szerencsétlenségük. Milyen lehet számkivetetten élni? Miért nem találják a helyüket? Vagy éppen most vannak a helyükön, ezt kell megtapasztalják? Hogyan lehetne rajtuk segíteni, ha egyáltalán kell segíteni?
Böngészés közben ráakadtam Mustó Péter jezsuita szerzetes írására: Koldultál-e már?

A csend erejéről sokat mesélnek, a csend átélése, befogadása meditációban, kontemplációban az egyik legősibb spirituális gyakorlat.
Neked milyen élményeid vannak a csendről? Mi tadott vagy vett el Tőled a csend?
Egyáltalán képes vagy csendben lenni? Vagy olyankor is zakatolnak a gondolatok?
Ha van tapasztalatod, kérlek osszd meg, hogyan lehet jól felkészülni a csendre, elérni a belső csendet!

Hermess hozzászólására reagálnék, beszélgessünk itt a kiégettségről, annak kialakulásáról, elkerüléséről, értelmezéséről:

Most vagy rosszul értem, hogy mire írtad ezt, vagy nem értek vele egyet! : D

Számos spirituális módszertan alkalmazza a beavatást, amellyel a Mester egy magasabb tudatossági szintre emeli fel a tanítványt. - ha jól tudom.
De pontosan hogyan is működik a beavatás? Mi áll a rituálé mögött?
Szabad-e ilyet használni? Nem kikerülése ez a természetes fejlődésnek? Nincs valami hátulütője?
Sokat hallani beavatástól megőrült tanítványokról. Nem veszélyes ez?
Miért választják ezt az utat az emberek? Szerinted?

Neked volt már beavatásod? Mit gondolsz a beavatásokról?

Csak egy történet futott át rajtam, gondoltam megosztom:

Élt egyszer egy csodás gyógyító, aki a legkülönfélébb betegségeket is el tudta űzni a hozzá fordulókból, de csak olyanokból, akik önmaguk is tettek már azért, hogy a betegségük kialakulásának lelki okát megoldják. Ez a gyógyító ezt elsőre látta a hozzá fordulókban, kérdés nélkül tudta, hogy tud-e segíteni vagy sem, hogy tettek-e magukért az emberek, vagy sem.

Tapasztalom, vallom és tanítom, hogy minden úgy történik az életünkben, ahogyan az bennünk belül jelen van. A külső életünk a belső énünk kivetülése. Ma találtam egy idézetet, amelyik pontosan erről szól, gondoltam téma indítónak jó is lesz ide:

Nagyon izgalmas témák foglalkoztatnak mostanában!
A heti Önismereti klub, az előadások és a személyes beszélgetések mindig adnak valami inspirációt, hogy most már írjam is le azokat a tanításokat, és gyakorlatokat, amelyeket évek óta hatékonyan alkalmazok az életemben és tanítok a tanfolyamokon. Íme néhány

Számodra mit jelent a magyarság? Mit jelent magyarnak lenni?
Jelent egyáltalán valamit?
Hogyan kapcsolódik a magyarság tudat az önismerethez?
Tud-e magyar lenni egy lélek?

Miért szenved az ember? Önmaga miatt, a saját tévedései, hazugsága, nem tudása miatt?
Vagy azért, hogy ezzel is tanítson másokat, jó vagy rossz példát mutasson a környezetének?
Tudatosan teszi ezt vagy csak úgy megtörténik? Sokféle teória létezik, beszéljük meg itt!

Csizike bejegyzésére ötlött fel bennem, hogy nem csak az én egyetlen igazság keresésem létezik, hanem vannak, akik abban hisznek, hogy sokféle igazság megfér egymás mellett, akár párhuzamosan is, vagy máshogy!
Vajon mi az igazság az igazsággal kapcsolatban? Egy igazság van a sok információ csúcsán, amit megtalálhatunk, ha átverekedjük magunkat a számtalan hazugságon, tévképzeten és részigazságon keresztül? Vagy több igazság is van, attól függően, hogy honnan nézzük?

Az átkosban születtem és a rendszer-névváltozás után nőttem fel. Ezért kialakult bennem egy negatív kép a politikáról, politikusokról és el nem tudtam képzelni, hogy az ókor nagyjai után, napjainkban is élhetnek olyan lelki nagyságok, akik hatalmukat nem az önző, egoista céljaikra használják, hanem valóban a közjót, a népet szolgálják.

Amióta az eszemet tudom, halogatok. Néha úgy is hívom magamat magamban, hogy: Halogató művész. Szomorú, de ezen még nem tudtam változtatni, pedig nagyon kellene már. Sok munka, sok feladat kezd a fejem fölé nőni és ez csak egyre rosszabb lesz, ha tovább halogatok.