Szentek és ereklyék
Sosem voltam nagy rajongója a keresztény hagyományoknak, kiváltképp a szertartásokat, kegytárgyakat tartottam feleslegesnek, de ez a véleményem jelentősen átalakult két hete egy élménysorozat után.
Amikor Szombathely-Sopron-Győr vonalon tartottam önismereti előadásokat, igen érdekes spirituális tapasztalataim voltak Szombathelyen és Győrött.
Szombathelyen a Martineum egyházi intézmény kollégiumában szálltam meg, amely a Savarián keresztül húzódó Szent Márton zarándokút egyik pontja is egyben. Erről az udvaron elhelyezett információs táblácskákról értesültem, valamint arról, hogy Szent Márton Savaria szülötte volt, innen került a franciaországi Toursba, ahol püspökként élt, majd isz. 397-ben az Úrhoz távozott.
Ennyit tömören a történelmi tényekről, amelyekből engem semmi nem érintett meg, viszont jó ötletnek tartottam, hogy mivel amúgy is átmegyek a belvároson, miért ne mennék ezen a zarándokúton!
Szent Márton
El is indultam reggel és még alig mentem pár saroknyit, amikor megéreztem egy energiát a térben, amelyik rátelepszik a városra és közben erőteljesen nyitja a koronacsakrámat is.
Figyelek, gondolkodok: Vajon ez a város energiája lenne? Vagy lehet, hogy Szent Mártoné? Tegnap még nem éreztem vagy csak nem tűnt fel eddig?
Egyelőre nem volt válasz, de éreztem egy belső indíttatást, hogy a következő kereszteződésnél ne jobbra tartsak a központ felé, hanem kanyarodjak balra. Meg is láttam nemsokára egy hatalmas templomot, - erről később kiderült, hogy ez a szombathelyi székesegyház - amely mágnesként vonzott magához. Ahogy közeledtem felé, egyre erősebben érztem azt a bizonyos energiát, így nem volt kétséges, hogy bemegyek, utánajárok mi is ez?!
Ahogy beléptem a székesegyházba, majd hanyatt vágott az energia, le is ültem az üvegfalon kívüli lócára. Itt meditáltam fél órát, engedtem magamba az erőt, amelyről itt már bizton tudtam, hogy ez Szent Márton energiája. Töltöttem magam, kapcsolódtam Mártonhoz, befogadtam az Ő lényét magamba.
Közben egy hölgy, aki a virágokat rendezgette és a templomot felügyelte, beinvitált, így már lehetőségem nyílt leülni Szent Márton hermája (ereklyetartó szobor) elé is.
Eszméletlenül erősnek éltem meg az energiát, ami a herma környékéről sugárzott, teljesen magával ragadott, a csakrasoromat totál kinyitotta és egymás után kerültem bele abszolut állapotok sorába.
Életem egyik legfelemelőbb, legszentségesebb élményeinek egyike volt az itt eltöltött 3 óra.
Miközben az energia áradt és én szárnyaltam, olyan történeteket, képeket is láttam, amelyekkel mélyebb bepillantást nyertem Márton életébe, a római kor és a középkor világába, az emberek hétköznapjaiba, valamint az egyház fejlődésébe, társadalmi és politikai szerepébe. A mini történelemóra és spirituális élmény végeztével lassan nekem is mennem kellett, de megfogadtam, hogy ide még visszajövök.
Szent László
Másnap Győrben volt pár szabad órám, így ott is meglátogattam a székesegyházat, ahol Szent László hermáját őrzik, benne László koponyacsontjával.
Az élmény itt is lehengerlő volt, a majdnem ugyanolyan tiszta energia itt is magával ragadott, éreztem benne a harcos erejét, az ország irányítót. Itt is kaptam kisebb tanításokat az életemre, majd jött a templomszolga és kitessékelt, mert zárnia kellett az épületet.
Másnap hazafelé ismét meglátogattam Szent Mártont Szombathelyen, valamint azóta még két szent ereklyéjénél is volt szerencsém meditálni, Szent Eufrozinánál Porecben és Boldog Gizellánál Veszprémben.
Következtetések
Mint írtam, a tapasztalatok hatására megváltozott a véleményem a szertartásokról, ereklyékről és az egész egyházi jelenlétről a világon:
Az ereklyék igen nagy erőket hordoznak, közvetítenek, vagy talán úgy még pontosabb a megfogalmazás, hogy egy kaput nyitnak odaátra, ahol végtelen a szeretet, a bölcsesség és az energia.
A szent vagy a szentté avatott, de a szentséget még maradéktalanul nem megvalósított lényétől, tisztaságától függ, hogy mekkora ez a kapu, mennyire szűri meg vagy hagyja tisztán áttörni az energiát, tudást, szeretetet odaátról.
Ezekkel az erőkkel valóban lehet imádkozni, gyógyulni, akár kívánságokat is teljesítenek, de nem ez az elsődleges rendeltetésük!!! Ezek ugyanis mind a kikerülései a tudatos probléma megoldásnak: Önmagunk felvállalásának, megismerésének, elfogadásának, vagyis a tudatos fejlődésnek.
Valódi megoldást az adhat, ha fejlődünk, tudatosodunk és ehhez ezek a szentektől származó ereklyékből fakadó erők, energiák, információ áramlások tökéletes tanítók lehetnek.
Sokszor panaszkodunk, hogy bezzeg nálunk nem rohangálnak szentek, megvilágosodottak (vagy csak nem ismerjük fel őket!), mint ahogy Indiában (feltételezzük legalábbis).
Nem, nem rohangálnak, de az isteni források bent vannak a templomainkban, csak be kell menni, megkeresni ezeket és rájuk kapcsolódni! Máris érezni fogjuk, ahogy közvetlenül elindul az energia áramlás, benne a tanításokkal, tudatossággal, bölcsességgel.
Nem kéregetni kell a szenteket vagy imádkozni hozzájuk! Nem ez a dolguk, nem ezért vannak itt, hanem azért, hogy tanítsanak, fejlesszenek bennünket.
Hol van Jézus?
Ami meglepett, hogy Jézus energiáját egyáltalán nem éreztem a templomokban.
- Ez vagy azért volt, mert annyira el voltam telve az aktuális szent erejével, hogy más minőséget már nem tudtam érzékelni.
- Vagy azért, mert nem vagyok elég érzékeny, kifinomult Jézus rezgésére.
- Én leginkább arra gyanakszom, hogy azért nem éreztem Jézust a templomokban, mert nincs ott!
Jézustól nincsenek ereklyéink a templomainkban, mint csontok, hús vagy vér (állítólag Brugge-ben van pár csepp tőle), ruhadarabok, tárgyak, amelyeket használt vagy megérintett, így ha kapcsolódni szeretnénk hozzá, az egy kicsit nehezebb lesz. Ezzel szemben, a szentek ereklyéi tiszta és könnyen érzékelhető kapcsolódási csatornákat adnak.
Amit Jézusból éreztem a templomokban, az inkább csak a hívek vegyes (kusza) gondolatai, feltételezései voltak róla, életéről, tanításairól és amit mindebből odavetítettek a helyre.
Ha pedig még abba is belegondolunk, hogy Jézus létét a történészek mind ezidáig nem tudták bizonyítani (pl. mi van akkor, ha nem is létezett?) és a ma ismert Biblia egy erősen átszerkesztett változata a valódi szent iratoknak, akkor az egész Jézuson és Biblián alapuló hit megkérdőjelezhető, sőt lehet, hogy alaptalan és ezért nem érezhető, érzékelhető úgy, mint a valóban élt és megvilágosodott szentek jelenléte.
Mindez, persze csak feltételezés részemről, nem vagyok bennük teljesen biztos. Mindenesetre, azért elgondolkodtatóak!
A templomok és az ereklyék szerepe
Többször is az az információ jött, hogy a templomok sokkal jobban ellátnák a szerepüket, ha a szentek ma is élő energiáját sugároznák. Ezt úgy lehetne elérni, ha az ereklyetartókat az oldalsó oltárok helyett a főoltár közepére helyeznék, amelyek pontosan kimért, betájolt energia fókuszáló pontok.
Elég volt csak elképzelnem ezt az állapotot és a szent erejének, máris többszörösét éreztem!
Képzeljük csak el, hogy mekkora hatása lenne a környezetre ezeknek a tudatosságot adó szent erőknek, ha besugároznák velük egy-egy templom több kilométeres körzetét? Aki ott él, ténykedik, azt folyamatosan áthatja ez az erő és tudatosság, így minden gondolatába, érzésébe és döntésébe is beleszövődik mindez. Ez jut róla eszembe: "Istenben élni."
Ha most ezeket tovább gondolod, akkor már látható az értelme és helye annak, hogy:
- egyházi ünnepségeken előveszik ezeket az ereklyéket, körbehordozzák, megérintik, megcsókolják.
- régen kivitték őket a csatákhoz, politikai döntésekhez és kérték a szenteket, hogy segítsék az országot és a népet
- felajánlották az országot és a népet egy-egy szentnek, kérték az állandó pártfogásukat
- háborúkat, hadjáratokat folytattunk csak azért, hogy megszerezzünk ereklyéket és saját templomainkban használhassuk azokat
Történt velem egy-két csoda azokban a napokban, amikor az ereklyékkel, szentekkel foglalkoztam, töltekeztem, de ezeket itt nem osztanám meg.
Viszont ami igazán izgalmassá teszi ezt a történetet az az, hogy pont aznap nyitották meg az „István, a szent király" című kiállítást a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban, amelynek keretében a történelemben először látható együtt az első magyar király zágrábi, székesfehérvári és kalocsai ereklyetartó hermája!
Akinek van kedve és ideje, érdemes elmenni megnézni, megérezni ezeket a kiállított ereklyéket is!
Várom véleményedet, hozzászólásaidat!
Hozzászólások
43 hozzászólásNapok óta arra készültem, hogy amikor Pesten leszek, elmegyek meglátogatni a Szent Jobbot a Szent István bazilikába.
El is indultam hétfőn délben, majd egy órányi tömegközlekedés után odaértem a bazilikához. Csodálattal kerülöm meg a hatalmas épületet, sietek a bejárathoz és már pont belépnék az ajtón, amikor elém toppan egy pap és letesz a lábam elé egy "Stop church!" feliratú táblát.
Kérdezem, hogy miért nem lehet bemenni? Mondja, hogy most kezdődik egy koncert, jöjjek vissza holnap!
Grrrrbbrrr!
Kóvályogtam még a környéken egy kicsit, majd beültem egy cukrászdába, hogy feldolgozzam amit kiváltott belőlem. Csalódottság, visszautasítottság, gyerekes indulatok.
Aztán megtartottam az öngyógyítós előadást.
Sebaj, jövőhéten ismét próbálkozom! :)
Ismét elindultam megnézni a Szent Jobbot, ami most egy gyermek keresztelő miatt volt zárva másfél órán keresztül. Sebaj, volt még időm, addig elnézelődtem, meditáltam a bazilikában, megnéztem az oldaloltárokat:
Viszont, a főoltár és az az előtti terület különösen erős volt, ezt már az épületbe lépéskor is éreztem, de amikor leültem a középső kupola alá, akkor különösen erősen hatott, nyitotta a szív és korona csakrámat.
Azt éreztem, hogy ez a hely és benne ez az energia össze van kapcsolva az országgal, innen akár lehetne irányítani is, "hatni a dolgok menetére", ha az országgyűlés nem magasodna felé. Ezt nem teljesen értettem, úgy gondoltam volna, hogy egy ilyen rendszer a legfőbb irányító, de itt mégis magasabb erőnek éreztem azt, ami a Parlamentben van.
Kicsit hasonlított is Szent István fehérváron érzett energiájára, de arra már nem esküdnék meg, hogy pont ugyanaz volt-e?! Mindenesetre elképzelhető, hogy a ebben az oltárban is van egy Szent István ereklye, ezt sajnos nem kérdeztem meg.
Szent Jobb
Lassan véget ért a keresztelő, megpróbáltam bemenni a Szent Jobb oltárhoz, de kitessékeltek, hogy egy brazil csoportot várnak. Mondjuk ezt nem értem, miért fontosabb egy brazil csoport, mint hogy egy magyar meglátogassa az ereklyét (vagy akár el is fértem volna mellettük), de most ezt nem firtattam, be akartam jutni. Elmondtam, hogy már a múlt héten sem jutottam be, most meg 1,5 órája várakozok, legalább 5 percre hadd menjek be! 2 percre bengedtek.
A másfél órás révülés, meditáció megtette a hatását, eléggé nyitott voltam, amikor bemehettem a terembe. Rögtön jobbra a fal mellett egy emelvényen volt az ereklyetartó, kb. 1,5 méterre tudtam megállni előtte.
Figyeltem, érzékeltem, de biz' Isten, nem éreztem semmi szentséget benne vagy körülötte! Még talán inkább valami negatív energiát éreztem, olyat, mint amilyen egy rosszindulatú embernek van.
Próbáltam erről, próbáltam arról, de mindenhonnan ugyanaz jött, és ez bizony nagy csalódás volt számomra!
A nagy Szent István ünnepeken, amikor körbeviszik a székesfehérvári hermát és a Szent Jobbot, akkor az egyik üres, a másik meg nem olyan energiájú?! Mi van itt?
Most ezt direkt csinálják, vagy eddig nem tűnt fel senkinek sem?
Költői kérdés: vajon hisznek-e annak az embernek, aki ilyesmit állít? Vagyishogy az ereklye nem is igazán ereklye, csak egy darab valami.
Épp a múltkor vetettem fel, mennyivel egyszerűbb lenne a régészek munkája, ha olyanokkal dolgoznának együtt, akik érzik ezeket az energiákat. Mert az emlék is energia. Mindent megtudhatnánk az adott tárgyról, a múltról, a történelemről.
De az nem volna hiteles. Sőt. Sokat lehetne erről beszélni, mesélni.
Tegyünk fel két kérdést:
- Hiszünk-e annak, aki azt állítja, hogy bármely tárgynak vagy csontnak van valamiféle ereje, kisugárzása?
- Hiszünk-e annak, aki azt állítja, hogy egy híres és elismert ereklyének nincs is szent ereje?
Így talán jobban látszik, hogy a válasz attól függ, mennyire merültünk el az adott hitrendszerbe, hittük el azt, amit régóta állítanak nekünk.
Mindeközben a valóságról sem tudományos bizonyítékunk, sem saját tapasztalatunk nincs, így a választ csak a mások által belénk programozott hitrendszer alapján hozhatjuk meg.
No, ezzel a vaksággal igyekszem szakítani minden téren, én magam járok utána a dolgoknak. Elengedem az addigi hitemet, gondolataimat, előítéleteimet és csak a saját érzékelésemre, megtapasztalásomra hagyatkozok.
Persze ebben benne lehet a szubjektivitásom és tévedhetek is, de...
- ezt egyrészt beleszámítom és ezért nem állítom hogy a dolgok így vannak, csak azt mondom, hogy én így érzékeltem a világot.
- másrészt, a tévedést igyekszem elkerülni, ezért őszinteség és belső érzékelést fejlesztő, valamint objektivitást elérő gyakorlatokat végzek.
- harmadrészt pedig hál'Istennek engem ebben a témában semmilyen cél vagy érdek nem vezérel, befolyásol. Nem akarok semmit se bebizonyítani, állítani, cáfolni, vagy más önös célt elérni általa. A magam kedvteléséből érzékelek és írom le itt a tapasztalataimat és véleményeimet.
..amit mondasz,mert a tapasztalataidról beszélsz,ami konkrét dolog,megélted. Tehát ilyen értelemben nem lehet kétségbe vonni.
Szt. Istvánnal kapcsolatban tennék még egy próbát. Mégpedig azért mert rengeteg előfeltételezés kavarog bennünk róla pró és kontra. Ugye az ,,ősmagyarok" szerint egy aljas gyilkos volt aki kiirtotta az ősi hitünket stb. Még ha ismeri is az ember hogyan voltak ezek a dolgok,akkor sem tudja kizárni ezt a negatív előítéletet,amit nap,mint nap sulykolnak vele kapcsolatban,és a keresztény hit ellenében...
Szóval én megpróbálnám még egyszer úgy megtapasztalni az ereklye hatását,hogy kiürítenék magamból mindenféle előfeltételezést,amit eddig Istvánról hallottam ,olvastam,stb. Úgy állnék oda tapasztalni,mint egy ,,ma született bárány" ,hogy semmi előzetes sincs bennem Istvánról.
Kíváncsi lennék,lenne e különbség a tapasztalatodban :-)
Ugyanis,ha bármilyen negatív előítélet,előfeltételezés van bennünk róla /és ez bármire is érvényes/ akár tudat alatt is,az mintegy falként visszaveri azokat azokat az energiákat amit ugye az adott ,,személy " tárgy, akármi kibocsát/ana/...
Istvánról nem sok információm volt korábbról, nem is emlékszem már, mikor oktatták a suliban?! :)
Ahogy írod, minden érzékelés gyakorlat előtt igyekszem kidobálni az előítéleteimet, megszabadulni a falaktól, mert még a léleklátós időszakomból tudom, mennyire befolyásolják ezek a tapasztaltakat.
Itt is megtettem, ráadásul amíg vártam, hogy bemehessek (másfél óra), a bazilika - szerintem István minőségű - energiájára voltam rákapcsolódva. Így azt gondolom, az érzékelésem eléggé ki volt hegyezve és előítélet sem volt bennem több, mint szokott lenni.
Előtte egy héttel pedig Fehérváron tisztán éreztem a kalocsai hermában István rezgését, ezért nem hinném, hogy nagy előítélettel lennék felé.
De azért megnézem még egyszer a Jobbot, ha megint arra járok!
Én elhiszem, hogy van ereje tárgynak, csontnak, bárminek, és azt is elhiszem, hogy egy elismert ereklyének nincs.
Nem ez a kérdés. Hanem a külvilág. Mert persze, a világ én vagyok. Hiszen mindent magamon keresztül látok. De az emberek többsége vak, ha így tetszik. És nem is akar látni.
Ha most bemennél a templomba, és közölnéd a tapasztalataidat, jobb esetben csak kitessékelnének. Erre gondoltam. Nem cáfolni akartam.
Tudom, hogy nem cáfolni akartad. Csak tovább gondoltam az első kérdésedet.
Hogy mit szólnának mások hozzá? Ez engem annyira nem izgatott, hogy el is felejtettem erre válaszolni! :)
Gondolom az lenne a reakciójuk, mint ami az eddigi hitükből fakad. Nem gondolkoznak, nem látnak, nem hisznek, nem érzékelnek. Ilyenek, én ezt elfogadom. Ezért se kürtölöm világgá ott a véleményemet, ahol úgyse vennék komolyan!
Arról már rég leszoktam, hogy a vakok a szivárványról meséljek.
Gyerekkori élmény: mindig érdekelt az ereklye, amikor láttam tvben, hogy körbehordják. Úgy éreztem, biztos valami nagy titkot rejt és egyszer meg kell tapasztalnom azt a titkot. De sohasem láttam jól, mindig távolról, rossz szögből. Ki sem tudtam venni rendesen. Aztán az egyik alkalommal sikerült jól megnéznem és megfigyelnem. Csalódott voltam. Azt éreztem: itt nincs semmi! Ez egy semmi. Egy halvány, halott izé. Olyan, mintha műanyagból lenne. Egy aszott izé egy csicsás üveg mögött. Attól kezdve nem foglalkoztam a dologgal. Tudtam, h a titok, amit keresek, nincs ott.
Köszönet a megerősítésért. :)
Amúgy Sanyi, te most egy keresztény felfedező-túrát tartasz energiáért, hogy feltérképezd, akkor vajon mi is maradt meg belőle? vagy miért csinálod?
Namaste
Szeretek töltekezni a tiszta, szent energiákkal és hagyom, hogy abszolút állapotokba repítsenek.
Közben pedig megosztom az élményeimet, gondolataimat, hátha mást is érdekel a téma, esetleg kedvet kap az ilyen jellegű gyakorláshoz.
A keresztényi erőkhöz nem ragaszkodom, csak hát felénk ebből van több. Aki tud, menjen el a zalaszántói sztúpához, annak az ereklyéi is elég ütősek!
Már Néró is megmondta az ókori Rómában, hogy mi kell a népnek: kenyér és cirkusz. Azóta talán árnyaltabb kissé a helyzet, de hiszem, hogy ha szükség vagy igény lenne a szentek energiájára az utcákon, akkor ott lennének, addig meg minek?
Úgy gondolom, hogy most mi azokat az időket éljük, amikor nem kifelé - a szentek és tárgyaik felé - kell figyelnünk, hanem éppen befelé, a belső önmagunk, a belső erőnk, a belső hangunk, a belső forrásunk felé. Úgy gondolom, hogy a szentek élete akkor érint meg bennünket leginkább, ha az érzések tisztaságában, a gondolataink szentségében tudunk hozzájuk kapcsolódni. S Jézus is akkor kerül legközelebb hozzánk, ha mi keressük a kapcsolatot vele - belülről - s megpróbáljuk megérteni megfejteni üzeneteit, megpróbálunk ráérezni arra, hogy mit tenne ő a mi helyünkben, adott helyzetünkben. Ami viszont nem könnyű mert elég sok minden ránk rakódott az elmúlt kétezer év alatt, amiről elég nehéz lemondanunk :)
Úgy is gondolom még, hogy annak jelentenek/jelenthetnek csak valami többet a szent helyek vagy az ereklyék, akik előző életeiket is ilyen helyeken töltötték és abból sikerült áthozniuk valami pluszt evilági életükbe.
Saját tapasztalatból azt figyeltem meg, hogy a saját belső lelki és tudatállapotomtól sokkal inkább függ, hogy mit tudok érzékelni egy egy templomban. Volt úgy, hogy az oltár szinte sugározta felém az energiát, más alkalmakkor meg ugyanott nem érzékelek semmit.
István mégis mitől lenne szent? Azért mert elterjesztette a keresztény hitet az országban? Az önmagában nem jelenti azt hogy emelkedett személyiség lett volna. Véleményem szerint a keresztény hitre azért volt szükség, mert
1./ így ismerték el európában, főleg német szövetségesei
2./ az ősmagyar vallást követő, nem mellesleg trónkövetelő főurakkal ilyen módon is kifejezte a a szembenállását, más szóval kellett az új vallás mint ideológia
Ez Róma szemében elég volt ahhoz, hogy "apostoli királynak" ismerjék el, sőt halála után szentté avassák, tekintettel arra, hogy a frissen keresztényedő országnak nem voltak saját szentjei, és sürgősen "be kellett szerezni" néhányat. István rengeteg embert megöletett, megcsonkított, sok magyar közembert megkínoztatott azért, hogy elhagyja a régi hagyományokat, és felvegye az új vallást, mintegy hűséget fogadva ezzel neki, és ellene mondva ellenlábasainak. Lehet hogy elfogult vagyok, de ez minden, csak nem szellemiség. Ez kőkemény politika, zsarnokság, uralkodás, max. ez sugározhat az ereklyéiből is, ha azóta el nem enyészett belőle. A "szent jobb" meg.. elnézést kérek a keresztényektől, de szerintem egyenesen perverz ötlet.