Az első kérdésre a saját válaszom:
Nem hinném, hogy immár másodszorra a nemzeti ünnepünkön véletlenül történne velünk olyasmi, ami összefogásra, segítségnyújtásra, együttérzésre, együtt-munkálkodásra ösztönöz bennünket.
Az első - augusztus 20-i tűzijáték alatti hirtelen támadt esőzéses, viharos figyelmeztetés meg kellett, hogy tanítson bennünket arra - összmagyarság szinten - hogy oda kell figyelnünk egymásra, hogy felelősek vagyunk egymásért és bármilyen pánikhelyzetre csak fegyelmezetten reagálva kerülhetők el az emberáldozatok.

A mostani második figyelmeztetés pedig nem csak ezekre tanított meg, hanem több ember olyan életbeavatást kapott(kaphatott) az átéltek miatt, ami kihat az egész hátralévő életükre és sokkal mélyenérzőbbek és együttérzőbbek lesznek, mint előtte voltak (a magánemberek segítségnyújtásából következően)
Másrészt rádöbbentett bennünket arra, hogy van ebben a nemzetben - baj esetén - összetartás, segíteniakarás és vannak igazi mély, emberi érzések, emberi értékek. S ezzel együtt többen rá kellett, hogy döbbenjünk arra, hogy lelkileg sokkal erősebbek vagyunk így együtt, mint azt valaha is gondoltuk volna.

Ahogy más emberek internetes üzeneteit olvasom így a történtek után: valahogy sokkal nagyobb életbölcsességgel áthatott és mégis másokra is odafigyelve, indulatmentesen és diplomatikusan megfogalmazott tapasztalatlevonásokat olvasok, ami azt jelenti, hogy sokkal érzékenyebbek lettünk mások felé. Mintha az átélt mély és intenzív érzések, érzelmek, meghatottság megtisztított volna többünket.

Ez így mind nagyon örvendetes számomra, mert egyfajta ébredés zajlik, amit az égiek provokáltak ki tőlünk. Még azon az áron is, ha biztosan vannak körök, ahol az indulatok, a lobbizás, a felelősség másokra áttolása zajlik.

Amit szerintem még meg kellene tennünk: a közös erőnket átérezve tudatosítanunk kellene, hogy az önmagunkkal, szeretteinkkel és hazánkkal szembeni kötelességünk több egyéni felelősséget ró ránk, mint amit eddig felvállaltunk.
Véget kellene vetni annak, hogy hagyjuk hogy egyfajta fásultság telepedjen ránk, mintha csak tűrnünk kellene ebben a hazában, azt amit "ránktolnak". Ez nem lehet így annál a nemzetnél, amelyikben ennyi erő, ennyi belső érték van szunnyadó állapotban.

Milyen üzenete lenne egy meteorbecsapódásnak, amely elpusztítja az összes életet a Földön? kérdésre nem tudok választ adni, mert azt már egy másik dimenzióból, másik tudatossági szintből szemlélve kellene megállapítani, amit meg nem ismerek (most még:)

a kérdésre a szóbeli válaszom . Képben meg az idéződött fel , amint egy WC-csészében a kis zöld bacikat telibe találja az " áldás " . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Mivel minden válasz inkább az adójáról mutat képet , semmint a kérdésből következő lehetőségekről , ezért akad még gondolkodnivalóm , hogy ez a felelet hangulatot tükröz , vagy létérzést .

Március 15én külföldön voltam....no info az itthoni helyzetről.....vígan éltem kint....és egyszer csak egy sms a belügyminisztériumtól......az elmém rögtön rákapcsolt....miféle üzenet ez az Univerzumtól? Mit jelent ez nekem? .....

Talán szombaton néztem rá a facebook-ra, és akkor kezdtem el elmélkedni, ajajaj otthon valami nagyon rossz idő lehet....No, ekkor megnéztem az indexet és akkor kicsit képbe kerültem, hogy mi is történik itthon....

az biztos, hogy most teljesen kívül álló voltam, olvastam a híreket, láttam képeket....de valahogy kívül éreztem magamat rajta.....hazatértem után nagyon jó volt olvasni, hogy milyen összetartás volt és hogy igenis a bajban megmozdulnak az emberek egymásért....

engem most ez elkerült..... annál inkább benne voltam 2010-ben amikor egy szélvihart éltem át kis városomban.... én itt leírtam, hogy bennem a természet ereje milyen érzéseket indított el....

igazából már akkor is, de most is ....csak reménykedem és azt kívánom, hogy minél hamarabb ébredjünk rá, hogy milyen csodálatos is az Élet....és ez az összetartás, egymás segítése....legyen az életünk része, anélkül, hogy a természetnek kellene ezt kihoznia belőlünk.....

hiszem, hogy ha mi végre ráébrednénk erre....a természet is velünk változna.....

úgyhogy én most az voltam, aki ebből kimaradt....talán azért, mert már megtapasztaltam.... hmhm? talán....

http://onmegvalositas.hu/blog/oneness/termeszet_ereje

szeretettel,
Oneness

ebben a formában, ahol a legmélyebb tanítás az, hogy sok kicsi bizony legyőzi a nagyot.

Télen-nyáron járok ki autóval Dániába, egészen eddig a télig sem meg nem süllyedtem és össze sem törtem eddig a kocsimat, na ezen a télen sikerült úgy megharagudnom a szalagkorlátra hogy kétszer is nekimentem :-) ... jeges úton, kialvatlanul...Hát igen, korlátok... Hóba, sárba sikerült megsüllyednem, húztak, toltak, segítettek. Egyedül nem ment.

Ezen a hétvégén el kellett volna indulnom, de maradtam.

Mégis megtapasztaltam, hogy a kicsi legyőzi a nagyot, beteg lettem, a vírusok gyengévé tettek.

Volt hát ágyban fekve időm megkeresni mi zavar odakint és mit tükröz idebent.

Először az zavart, egyes emberek posztolták a facebookon, megfigyeli őket a Belügyminiszérium :-)) Itt azt találtam, hogy nehezen fogadom el azt ahol tartok az irracionális félelmeim feloldásában.

Aztán zavart az, hogy olyan gyenge vagyok, nem tudok menni segíteni.

De a legjobban az zavart, hogy a kormány felelőtlen, hiányzik az előrelátás, hogy vigyázzanak az emberekre. Itt előző életbeli és a mostani életemben meghozott buta döntések sorát találtam, a tipikus kicsi hiba de jó nagy árat fizet érte az ember... Az előrelátás, az óvatosság, a szervezetlenség, a gondoskodás hiánya a felső vezetés részéről.
Volt mit feldolgoznom, nagyjából a helyére került, közben pedig megmutatkozott az ítéletidő pozitív oldala.

Mélyen meghatott, hogy az emberekbe ennyi jóság és segíteni akarás szorult, hogy mindegy, az úton rekedt magyar, szerb, vagy román.

Hogy itthon maradtam, itthon lehettem a fiam utolsó névnapján, amikor még együtt lakunk, süteményt sütve, mert költözik, elkezdi önálló életét, el kell engednem...

Hogy a kutyák is elkaptak valamit, ha ehhez az utazás stressze még hozzájön, valószínű elhúzódik és súlyosabb lefolyású lesz, mára nyoma sincs...

És még sok felfedezés, igazi zen élmények sora.

A magyarság központi tudatalattijába mélyen bevésődött ez a mondat:

"Meghalt Mátyás, oda az igazság!"

Ez a nép még mindig a megváltót várja. Megkapta tehát a tanítást, a kezében és a szívében ott az összefogás ereje. Ehhez már csak a tudatosság hiányzik, hogy maszkabál a pártok harca, a cél a megosztottság elérése, a gazdasági, hatalmi elitet a kormányváltások meg sem legyintik...

Március 15, ami arról szólt anno, hogy harcoltunk az osztrákok ellen és elbuktunk, most pedig ők önzetlenül segítenek... Hókotrókkal, segéllyel és propagandával. Mert igen, nagynak képzeljük magunkat és tudni véljük ki az ellenség :-)

De ha jön egy jófajta vírus :-) Vagy a hópihe... Milyen apró, milyen tökéletes forma. Ahogy ott a tömegekben rejlő erő, ami ha összefog, ha segíteni és nem rombolni akar csodákra képes.

Meteor szempontjából azt érzem, ha a pusztítás energiája ebben az álmunkban erősebb lesz, akkor pusztulhat az emberi faj. A dinók már így jártak, túl nagyok voltak.

Viszont tapasztaltam előző életes élmények feldolgozás során, hogy a kötődések a lelkeink között erősebbek, mint hogy egyetlen életre szóljanak, ezért akiket nem tudnék elengedni, pláne azok, akiknek negatív karma miatt tartozom, mi mind leszületnénk megint egy másik bolygóra, hiányzó tudásunkat ott pótolnánk, lelki megtisztulásunkat ott folytatnánk tovább.

Nekem ismét az irányítás és a vágyak elengedését vágta a képembe ez a helyzet. Nem én vagyok, aki irányít, uralkodnak rajtam, és ezt el kell fogadnom, jó mélyen megélni. Egyelőre talált kellő mennyiségű kifogást az egóm, hogy erre ne legyen időm, lehetőségem. De ami késik, eljön.

Tisztelettel egyet értenék Michaelita-val, abban a tekintetben, hogy ez az egész csak akkor katasztrófa, ha úgy akarjuk felfogni. Télen sokat közlekedtem elhavazott és hófúvásos utakon, és egyáltalán nem volt rossz élmény. Driftelgetni a kanyarokban, segíteni a másik embereknek, kiásni az árokból a kicsúszkált kollégákat, elakadt nyerges vontatót tuládozni tizedmagammal szép és emlékezetes dolgok, örömmel gondolok vissza rájuk.

A téli autókázásnak megvannak a maga feltételei, egy megbízható autó, hólánc, hólapát, vaslapát, téli gumik, tele tank, vontató kötél, kellő téli rutin, és így tovább, de ezekkel együtt egész élvezhető dologról van szó. (könnyed szemléletem persze nem jelenti azt, hogy ne éreznék együtt azokkal, akik összetörték magukat, vagy hozzátartozójuk megsérült)

Mit jelent ez az számomra az ilyen időjárás? →
Azt hogy elhamarkodott és naiv tett volt február végén lemosni és mélyre eltenni a hólapátot. A pesti kollégák nem tudtak lejönni sopronba, én dolgoztam helyettük is, de legalább nem voltak láb alatt.

Mit váltott ki belőlem a katasztrófa helyzet →
szerintem ez csak apró érdekesség volt, a katasztrófa nem itt kezdődik

Milyen érzések merültek fel bennem embertársaim vagy a saját szenvedésem kapcsán?→
Március eleje óta attól volt hangos a sajtó hogy havas idő lesz 15-én és környékén. Aki ennek ellenére elindult, főleg nyári gumikkal, az I.J. A sérülteknek mielőbbi javulást kívánok, az elhunytaknak a következő inkarnációig kellemes időtöltést a felsőbb (vagy alsóbb) síkokon. Én magam nem szenvedtem egy percig sem.

Hogy mit okozna egy jó kis meteorit becsapódás? Full extrás dimenzió váltást, igazi testen kívüli élményekkel :-)

Pihenés, nyugalom, nem kell menni sehová, vendégek lemondva. Jó a pihenés. Bent meleg van, minek menjek ki a hidegbe. De, ha kimegyek a hidegbe, milyen jó bejönni a melegre. Béke és nyugalom egészen szombatig. A ház beázott, padlás tele hóval, zsákban hordtuk le a havat. Autó fogságban, már mennék, de busz nem jön, jön a szomszéd, elvisz, mehetek dolgozni. Vasárnap, autó még mindig fogságban, sok a hó, megint mennék, tesóm és a szomszéd segít, kiszabadítjuk az autót. Végszó: azért jó lenne egy férfi a háznál nehéz időkben.

Az első kérdés: ítéletidő: nekem is pihenést jelent. Sehová nem lehet menni, végre megállhatok, nem is tudok mást tenni.
A második, a meteor-becsapódás üzenete: Hogy jól elb@sztuk! :-) Vagy űrsztrádát építenek a bokonok.. (Nem viccelek) Semmilyen más további üzenete nem lenne számomra, mint, h akkor most kezdhetjük elölről, az őskorral.. fúj..
Én szeretem a civilizációnkat.

Mostanában szeretek kevesebbet gondolkodni. Ez a mondat már önmagában is vicces. :) Azért igyekszem, tovább. Azért most ezt leírom.

Azon a bizonyos hétvégén, az apám, a pasim és a főnököm enyhe nyomása ellenére megéreztem, hogy nem kell elindulnom dolgozni falura. És pontosan láttam, hogy kiből mi mondatta az ellenkezőjét. A megfelelési kényszer (pasim), az ezt manifesztálandó akár a kegyetlenségig fajuló hozzáállás (természetesen apám) és a kontroll elengedéséből származó félelem okozta kioktatás (főnököm). Elemezhetném még, de minek.

Mindenesetre, hallgattam magara, és mire az anyámékhoz értem, már alig tudtam beszállni az autóba, és erősen elgondolkodtam, hogy hazainduljak e, a buszok elakadtak és hó és jég borította a város utcáit. Éreztem, hogy kockázatos, de meg tudom csinálni. hazajutottam. Ekkor kellett volna visszaindulnom Egerágról, ahol, mint később megtudtam, teljesen járhatatlanná vált ekkorra a faluba vezető emelkedő-és lejtős, rossz borítású, szárazon is csúszós út. Ennyit a megérzésemről.

Feldühített, hogy emberek, akiket szeretek simán a halálba küldenek, de legalábbis az életveszélybe a saját hülye kényszereik miatt, hogy nem képesek szeretni magukat, de azért mindenesetre nekem is jól megmondják minden alkalommal, mit kellene tennem ennek megfelelő szellemben. Mintha hiányozna. . Ez a felháborodásom még mindig borzasztóan erős, ez elgondolkodtató. Talán azért van, mert sokszor szolgáltattam ki magam másoknak, és belül még mindig rettegek, hogy nem vagyok képes a saját megérzéseimet követni, hanem befolyásolható vagyok, és ezzel akár a pusztulásba is vihetem magam. Valahonnan ismerős. Ennek mindenesetre elég látványos manifesztációja volt ez a hétvégi eset.

Hozzá kell tenni, semmilyen módon nem voltam informált, fogalmam sem volt, mi közeledik, Egy kicsit sem.

Ezután beláttam, hogy nem megyek sehova és örültem, hogy van elég kajám itthon. Vártam a pasim, aki átverekedte magát a viharon a kedvemért, meg az ő kedvéért. :) Ezután csendes és boldog hétvégét töltöttünk együtt, épp, úgy, ahogy elterveztem. Egyedül a szél zavart. Az albérlet nyílászárói borzalmasak és a redőnyt úgy tépte a szél, még ha le is volt húzva, hogy sokszor azt hittem, beszakítja ablakostul. de a félelem csak megérintett. Úgy éreztem, a helyemen vagyok, és minden rendben van.

Amikor kinéztem az ablakon, csodáltam a vihart. És az azt követő csendet. A vihar múltával, két nap múlva, ahogy járható lett a város, tértem vissza a körforgásba. Akkor néztem rá a facebookra, amely mostanában az egyetlen hírforrás csatornám, jó vagy rossz, így van és nem hiányzik sem a tv, sem a híradó. Megdöbbentem, mi történt ez alatt a két nap alatt. Együtt-éreztem a hóban rekedt emberekkel, belém-villant, én is járhattam volna így és hálát adtam az életnek, hogy hallgattam magamra. felháborított az ország kormányzásának képtelensége, és örültem, hogy az emberek az összefogást ilyen nagyra értékelik és hogy a nemzeti érzületeket emelte a rossz is.

Akkora szerencsém volt, hogy még az autómat sem fújta be a hó, a pasimmal egymás mellett parkoltunk, és a ház megvédte a parkoló jó részét. Védett voltam, és éreztem ezt. De ez nem csak a szerencse miatt volt így. Jól döntöttem a kellő pillanatban és bíztam, nem féltem. A rossz idő felszólított a bennt-maradásra, ez egy ősi ösztön, szerintem, szinte örültem, hogy bebújhatok és a szelet a melegből hallgathatom és jól érezhetem magam, a világ kihívásaitól védve. Olyan voltam, mint a medve a barlangban.

Hiányérzetem volt, hogy nem segíthettem, de elfogadtam, ez most így lett. Nem zárkóztam volna el, ha megtalál a segítségkérés.

Számomra sok tanulsága volt az eseménynek, a legközelebbi ez: tiszteljük a természetet a saját természetünk ellenében is. Ne a kell, a muszáj, a pénz és a félelem motiváljon. Sokan indultak útnak akkor emiatt.

A meteorit elnyűgözött a felvételeken. És ugyanezt az érzést keltette bennem: az alázatét és a tiszteletét. És ugyanúgy felháborodtam fajtársaim gőgjén, hogy teleszórják az eget műkütyükkel, és egy ilyen "kis" űrveszélyt képtelen úgy kezelni, hogy le legyen sebesült. Egy egész osztálynyi gyerek pl. Hogy iskolába menni is még mindig fontosabb az ember számára, mint tisztelni a természetet.

Eszembe jutott, amit apám mondott a maga olykor kiállhatatlan stílusában gyerekkoromban sokszor: "Nem kell itt attól félni, hogy az emberiség elpusztítja a bolygót. Amikor elege lesz belőlünk, a Föld csak megrázza magát és újjászületik. Mi meg eltűnünk."

Egyetértek vele.

Namaszte

Nem találtam a hozzászólási lehetőséget, csak a facebook-on, ahonnan én már régen kiléptem, mert nem szeretem.
Én tudom mit akarnak hallani, amikor a hozzászólásokat akarják begyűjteni, de köze nincs a való élethez. És azt sem tudom, hogy mi köze az önmegvalósításnak a Földünkkel történő természeti katasztrófákhoz? Pontosan tudom, hogy azt akarják hallani, hogy ez az emberek gonoszsága, rosszasága és erkölcstelensége miatt van, csak azt nem veszik figyelembe, hogy kiknek a hibája is ez??? Erről egy pár gondolat a részemről:
Az ítéletidővel kapcsolatban bennem is felmerült egy pár kérdés. Egyrészt az, hogy a nagytőkések, akik kíméletlen profittermelésükkel tönkretették a Föld légkörének eddigi normális körforgását és nagyon sok ember életét is, ezzel összezavarták a Földön kialakult tavasz-nyár-ősz-tél-i időjárást, de már évek óta, nem most kezdődött, és ennek ellenére mégsem hagyták abba, gátlástalanul folytatják tovább. Mi kis emberek nem tehetünk ellenük semmit, mert sokan vannak, Magyarországon is. A vegyi gyárak, a gyógyszergyárak és sorolhatnám még, és minden országban, ahol a nagytőke uralkodik. Ebből elenyésző rész, az amit a többi ember terhére róható fel, a gépkocsik üzemeltetése, a felelőtlen tüzek meggyújtása, mely erdők sokaságát írtja ki, stb. Ez nagyon bosszantó, de mi imádkozással és elmélyüléssel nem tehetünk ellene semmit, ez az én meglátásom.
De hogy visszatérjek a mostani hóhelyzetre, ezért én a magyar felelős szerveket okolom, hogy ilyen nagy gondok adódhattak, hogy családok rekedtek élelem és minden nélkül a hó fogságában, és majdnem halálra fagytak, még kicsi gyermekek is, mivel pontosan tudták előre a közterület fenntartó vállalatnál, a katasztrófa elhárítóknál, hogy mi várható, mert a net, a tv, a rádió már egy héttel előtte beharangozta, és mégsem tettek semmit előre, semmilyen óvintézkedést, se hókotrókat nem állították be előre, sem az utakat nem takarították folyamatosan, megvárták, hogy előadódjon a nagy úttorlasz mindenhol, ahol ilyen sok hó esett, hogy legyen miről írniok az újságokban, a tv-ben, a net-en, volt témája a írogatóknak, szenzációt akartak, nem törődve azzal, hogy ezzel hány ember életét teszik kockára. Máskor is volt tél, esett a hó, volt 1986-1987 telén akkora hó volt, amilyent senki még nem látott, mégsem volt ekkora cirkusz belőle. Ez szándékos károkozás volt a felsőbb vezetés részéről, hogy így is pusztítsák a magyarokat, és sokkolják a lakosságot, amit minden egyéb eszközzel meg is tesznek. Meg a szenzációhajhászás! Ha a kormányban meg a vezető szervekben lenne tisztesség, meg kellene keresniök ezért a helyzetért kialakult felelősöket, és keményen megbüntetni, mint ahogy azon a bizonyos aug. 20-án is emberi mulasztás volt az egyik fő oka annak, hogy a tűzijáték alatt olyan sok sérülés adódhatott, hiszen ott is tudták már előre mi várható, és nem tettek semmilyen előzetes óvintézkedést.
Én abban nem hiszek, hogy azért büntet mindenkit (főleg az ebben ártatlanokat leginkább) és természeti katasztrófákkal sújt minket a Gondviselés vagy nevezzük Univerzumnak, vagy Jóistennek, mert akkor ez igen igazságtalan lenne, mert akik a bajokat okozzák, azok soha nem szenvednek ilyenkor, hanem csak a köznép, aki ártatlan mindenben (majdnem), Ők a szenvedő alanyai minden katasztrófának, lásd a vörös iszap áldozatait, az említett aug. 20-át, most ez a hóhelyzetet, a Balaton és a folyóvizek szennyezését, az erdők kiirtását és az ezekből származó természeti katasztrófákat. És még nincs vége, mert az ember a legnagyobb ellensége a saját Földünknek, de nem azok, akik a elszenvedői, hanem azok, akik a minél több pénz hajszolása közben mindent megtesznek gátlástalanul, nem törődve annak következményeivel, és nem lehet őket megállítani ebben. ha így haladunk a Föld valóban el fog pusztulni, de ezek a csirkefogók ezzel nem törődnek, csak a nyomorult profitjuk minél gyorsabb növelésével. Nekik kellene elmagyarázni egyenként hogy mit művelnek, és keményen megállítani Őket ebben a tevékenységükben. Nekünk kis embereknek hiába magyaráznak mindenhol, hogy hogy óvjuk a természetet, mert ez lesz, meg az lesz, ismétlem, mi nem sokat tehetünk már ennek megállításában vagy helyrehozatalában. Amíg itt nálunk ebben az országban is a pénz lesz a mindenható, addig itt semmiféle jó irányba történő változás nem várható. Nekem ez a meglátásom a kialakult természeti zűrzavarról. Akik a bajt csinálják, tehetik gátlástalanul, és nem Ők szenvednek miatta, akik viszont nem tehetnek róla, azokat minden eszközzel pusztítják, akár egy szenzáció kedvéért is.
És még egy gondolat, nagyon szép dolog volt a környező települések embereinek segítőkészsége, amit tanúsítottak a hó fogságában rekedt emberek iránt, mindnyájan megtettük volna, ha a mi közelünkben történik mindez. De ismétlem, nem lett volna erre szükség, ha úgy viselkednek az illetékes szervek, ahogy télen szoktak, amikor csak úgy esik a hó, és felkészülten várják az akadályok elhárítását. Szándékos károkozás történt, kíváncsi lennék, mikor fogják őket felelősségre vonni, vagy nem fogják? A vörös iszap miatt eddig hány embert büntettek meg? Egyet sem, az aug. 20-ért, hányan ülnek már börtönben, hogy elrettentő példa legyen a többi hasonló hozzáállású szerv és ember előtt? Ezért kit fognak megbüntetni, akik szándékosan későn intézkedtek? Senkit! Akkor mit számít, hogy nekem vagy bárki másnak mi a véleménye erről vagy másról? Senkit nem érdekel, egy pár embert, csoportot leszámítva! Sőt, azon igyekeznek, hogy a magyarokat butaságban, elnyomásban, betegségben tartsák, a nyugdíjasok mielőtt haljanak meg, vagy éhen vagy betegségben, hogyne kelljen nekik nyugdíjat fizetni, nem baj, hogy előtte dolgoztak 40-50 évig, megtermelték azt, amit most 20 év alatt elherdáltak, és a saját zsebükbe gyűjtögettek, akiknek ez módjukban állt, mert a törvényeket is úgy alakították, hogy ne a becsületes embert védje, hanem a gyilkosokat, szélhámosokat, garázdákat, és ezt mindenki tudja, mégsem tesz ellene semmit. Itt már a szép szó régen nem használ!
Nekem ez a véleményem, és szerintem nem vagyok vele egyedül, csak a legtöbb ember gyáva és meg van félemlítve, mert még a véleményüket sem merik elmondani, akkor hogyan és mégis mit tehetnének azért, hogy vége legyen a pusztításnak, a természet tönkretételének, az emberek lehetetlenné tételének?
Még még egy! A "mediterrán Ausztriából kellett hómarókat kérni? Ott is esett a hó, és az ország más területeink nem volt hó? Úgy Ausztriában mint az ország többi területén tiszták voltak az utak, pedig esett is is a hó, sehol nem volt kialakult hóakadály, csak észak-Dunántúlon? A hó jövőre is esni fog télen minden valószínűség szerint, akkor erre lehet ezentúl számítani a magyar illetékesek részéről? Hová teszik az oly sok éve már befizetett adóinkat, ha nem ilyen helyzetek kivédésére?
És március 15-e ünnep volt, akkor volt a hóhelyzet, de amikor dolgozni kellett más napokon már nem voltak hóakadályok, hogy az emberek dolgozni tudjanak! Ez is eléggé elgondolkodtató!
Üdvözlettel: V. Rita