Létezik-e jó és rossz út?
Hajni bejegyzése indította el a gondolatot, hogy vajon létezik-e jó és rossz út, vagy mindenkinek meg van a saját útja és azt úgysem vétheti el?
Hajni szerint: "Csak AZ ÚT van" - kinek ilyen, kinek olyan. Mindenki mester és senki sem az.
De vannak, akik szerint igenis van különbség utak és Mesterek között, ezért keresni kell a jobbat, hatékonyabbat és elkerülni a hamisat, a sehova nem vezetőt.
Mit gondoltok erről? Ti milyen utat kerestek, vagy milyen lelki úton jártok?
2010, január 19 - 12:52 — husztisanyi
Jelenlegi tudásom szerint, szerintem, megvan mindenkinek a maga útja, példa kedvéért inkább úgy írom, hogy a "kivilágított útja"! De mivel szabadság van a kezünkben, arra indulunk, amerre akarunk útkeresés gyanánt! Valaki sötétben botorkál, mert nem nyitja ki a szemét, mert akár túl fényes lehet, amit lát! Valakinek már lehet lámpása is, amivel láthatja, ha kinyitotta a szemét, hogy nem ott van, ahol lennie kellene!
Másik hasonlat bennem erre! A szekér! Fiatal korom óta mindig más szekerére akartam felszállni, futotta utána, olyat akartam! Aztán egyszer rájöttem, hogy nekem is van szekerem, csak nem tudom, hogy hol hagytam, elkezdtem keresgélni, talán már megvan csak nem merek rá felszállni, mert ismeretlen érzés, hogy szekéren vagyok, halodk! De azért a lovakat is be kellene fognom, mert anélkül nem megy!
Egyébként, igen, Hajninak igaza van! Csak út van! Csak a célállomás más, hogy hová kell(ene) eljutnia az egyénnek! De mivel szabadság van, nem kell, csak lehet!
Lehet extrém gondolat, de ha analógiában gondolkodunk, akkor vannak autóutak, földutak, mellékutak, zsákutcák, autópályák! Ott is mind mind találkozunk emberekkel, egyénekkel! Valaki megáll és nézi, hogy mennek el mellette az "autók" valaki halad! De egy közös, az este mindekit utolér és akkor aki nem jutott egy célállomásra, az másnapi ott fog dideregni a hidegben, sötétben, egyedül! :) Van akivel, akikkel együtt utazunk, de aztán jönnek a letérők, útkereszteződések, aztán mindenki másfelé megy!
Szerintem!
Igen, sokban egyetértek veled, az utak útját járja mindenki. Az, hogy mi jó vagy rossz út, azt az egyén biggyeszti rá, amikor a sajátjával sincs tisztában és megpróbál viszonyulni a környezetéhez. Amíg nem tudjuk, hogy az úton járunk, bizonytalanok vagyunk, tapogatódzunk a sötétben, addig sokaknak kell valami bizonyosság. Ez lehet a minősítés, pl. hogy a másik rossz úton jár, vagy min. rosszabbon mint én. Én is sokáig úgy voltam mint te, mintha a köd szállt volna fel fokozatosan úgy derült ki, hogy amiről egyik nap azt hittem hogy cső, arról másnapra kiderült, hogy az elefánt ormánya. Keveseknek adatik meg, hogy egyszer csak rájöjjenek, hogy tök mindegy, csak menjenek. Szerintem legalább is ez a lényeg. Maga a menés, a tapasztalás, mindaz, ami csak fizikai testben végezhető. Igen lehet ma eltoltam valamit, de a tapsztalat, az érzet, a lenyomat akkor is megszületett, valamivel tovább jutottam, valamit megismertem magamból. Hogy merre, mennyit, az oly relatív. Valahol azt hiszem az a fontos, hogy az ember úgy közlekedjen az útján, hogy a lehető legtöbbet megvalósítsa abból, amit tervként kapott és hogy azt minél tudatosabban csinálja. Szerintem mit sem ér, ha valaki járja a klubokat, olvassa az irodalmat - ahogy tettem én is sokáig - és azt hittem ez már valami. A frászt, amikor azt megéli az ember, amikor először próbál meg minden pillanatában, cselekedetében tudatosan ott lenni, és nem mások útjával foglalkozni, akkor kezd el valami derengeni. Nekem ebben a témában a "Sliding doors "című film volt ütős.
Szóval, nincs két egyforma út és mindenkinek a sajátja, egyik sem jó, egyik sem rossz, csak út. Ja, és mindegyiken egyedül vagy. Igen lehetnek társak, lehetnek példaképek, követők, de a tapasztalás, a pillanat csak is a tiéd, és akkor ott te vagy, nem ti.
Üdv!
Hédi
Jó, hogy említetted ezt az egyedül vagy ott dolgot, mert két ilyen élményem is volt, ami totálisan ezt mutatta és tette elém:
Egyiket leírom! Úgy történt, hogy Miskolcról egy olyan busszal mentem haza, amihez nincs csatlakozás! 16.00kor indult és olyan 17.00 után ért a végállomásra! Mondom, akkor gyalogolok! Jó volt! Sötét volt, csend! Elment mellettem 4 autó, aztán sok idő múlva vett fel valaki, de ez most mindegy! Mentem az úton egyedül, haladtam! Nagyon jó érzés volt és ha megálltam volna keseregni, akkor sosem jutottam volna haza! Így leírva nem olyan jó, de akkor jó volt ott lenni és hazasétálni! Rendkívül emlékezetett arra, amit írsz, hogy az egyén egyedül járja az útját!
Szóval, egyedül jövünk a világra csupasz s....el, és egyedül is megyünk el csupasz s.....el! :D
Ez jutott eszembe, hogy olyasmi ez mint a GPS, út az út, de az uticél az az egyéni! Vannak szakaszok, ahol vannak utitársak!
:)
http://www.youtube.com/watch?v=ttOEgFKBDtU
Igen, én is nagyon élvezem az ilyen utakat. Ez volt az egyik amiért beleszerettem a sziklamászásba (nem szabad mászás csak ferrata). Mész a többiekkel, drukkolunk egymásnak, hogy megtaláljuk e a fogást, átlendülünk e a kitett részen, de valójában csak a te sejtjeid vannak ott, amik ha hagyod őket harmóniában működni, akkor felvisznek.
Ez a GPS hasonlat baromi jó! Amikor nagy köd van, vagy alagútban mész, elveszti a holdját, az irányt, mint amikor elszáll az agyunk. És nem tudjuk hova rohangálunk, mint egy bezavarodott delfin. É sugyan úgy benne van A Program, kérdés felismered e, meghallod e a gépnénit amikor mondja, hogy menj balra. Jó!
Jóccakát!
Hédi
Szia!
Ebben mindenkeppen egyetertek veled.Nincs jo vagy rossz ut ..csak az ut van.Es ahogy te is irtad,mindegy melyiken indulsz el.A jon csupa jo dolgok tortennek veled es nem tapasztalod meg a fajdalmat.szomorusagot..vagy csak kis mennyisegben..es nem fogod tudni kezelni.Viszont ha a rossz uton indulsz el akkor sajnos,de tobb kellemetlen dolog fog erni.Viszont ha te mar rajottel arra,hogy ez az ut is ugyan oda vezet akkor ezt mar nem mind artalmat,csalodast fogod felfogni,hanem mint egy ujabb pozitiv dolgot..ami ismet megtanitotott valamire.A kovetkezo hasonlo esetnel megkonnyebb lesz ezt felfognod es igy tovabb es igy tovabb.Minden dontesunknek celja van.Minden dolog azert tortenik velunk mert abban megkell talalnunk azt ami nekunk segit abban,hogy elerjuk igazi celjainkat ,vagyainkat.Soha semmire nem szabad azt mondanunk ,hogy nem.Az igen legyen mindig elottunk,legalabb is en ez szerint igazodom.Minden csalodas,minden orom megtanit valamire.
Udv
Veroni
Szerintem van különbség utak és tanítók között (távol áll tőlem a Mester kifejezés). Nem gondolom, hogy léteznek olyan utak, amik sehová sem vezetnek, de én azon vagyok, hogy kiválogassam a temérdek lehetőség közül azt a párat, ami számomra hatékony, és minél tovább elvezet.
Nagy buktatónak tartom a csőlátást, amikor találtunk egy nekünk tetsző utat, és onnantól kezdve hallani sem akarunk a többiről. Szerintem minden elénk kerülő útról kellene kicsi infót gyűjteni, és a megérzéseinkre hagyatkozva eldönteni, hogy kipróbáljuk, vagy se. (Ezt mondom kicsit magamnak is)
Nekem kifejezetten tetszik az, ha több utat kombinálhatok egymással! :) Sokkal változatosabbá, élvezetesebbé, érdekesebbé teszi a belső munkát.
Coelho írja: "Abban a pillanatban, hogy kiválasztunk egy utat, a többi eltűnik."
Hát persze, hogy van különbség, annyira, hogy két egyforma sincs, szerintem. Itt mi inkább azt tárgyalgattuk, hogy van e jó, ill. rossz út. Ami persze nincs, csak elmélkedünk róla:):) Szóval nem csőlátók vagyunk, bár egyetértek Péterrel abban, hogy amikor az egyiken elindulsz a többi nem releváns. Ha nem azt az utat nézzük amin éppen megyünk, akkor szokott előfordulni, hogy a másikét nézzük és a miénkhez képest minősítünk.
Az jó lenne, ha lehetne utileírást kapni mindegyikrő előre, hogy dönthessünk. Csak hogy akkor ez már nem a tanulás útja lenne, hanem az egoé, aki előre el akarja dönteni, hogy ő azon végig akar e menni vagy sem.
A terület ott van, az hogy azon mi pont hova megyünk, az a terület közlekedési szabályainak felismerésétől függ.
Egyszerre egy úton lehet menni, szerintem te is arra gondoltál a kombinációnál, hogy válthatsz. De ettől még az út amit megtettél az egy.
Üdv!
Hédi
Nem értek egyet ezzel a Coelhoval, akármilyen nagy ember is. Ha találtunk egy utat, a többi szerintem attól még nem tűnik el, csak már mi nem látjuk meg. És ezt nevezem csőlátásnak. Ha továbbra is el tudnánk fogadni a többi utat, még ha azt látjuk is, hogy egyik-másik nem vezet el odáig, mint amin éppen mi járunk, akkor valószínűleg a Sanyi "fájdalomteste" sem fájt volna egy másik blogban... És az én lelkem sem háborgott volna látva a verbális bántalmazást. Most mondhatjátok, hogy Ti nem is bántani akarjátok egymást, csak megmenteni, azt, aki rossz úton jár, felnyitni a szemét!!
"Itt mi inkább azt tárgyalgattuk, hogy van e jó, ill. rossz út. Ami persze nincs, csak elmélkedünk róla:):)" Ha nincs jó és rossz út, miért nem tudjuk bántó és gúnyos megjegyzések nélkül elfogadni a másik hitét a saját útjában? Ha mi nem vagyunk csőlátók, miért nem tudjuk elfogadni a másik csőlátását?
Ui: próbálom megmagyarázni magamnak, hogy az univerzális törvény szerint mindenki azt kapja, amire éppen szüksége van. Ha bántást, akkor valamiért arra volt szüksége, hogy helyre tegye. Sajnos, ezt még nehezen veszem be, amikor ilyen stílusú írásokat olvasok, én szégyellem magam, és legszívesebben kifutnék a világból. Asszem sokat kell még dolgoznom a bántás témakörében.
de talán még a rossz döntés is jobb mint úgymaradni két döntés között vacilálva :D
Péter GPS-es hasonlatával élve, ha állandóan nézegetnénk az összes párhuzamos utat és nem arra koncentrálnánk, hogy van egy amit elfogadtunk és azon indulunk el, akkor elvész a fókusz. Persze, hogy ha látja az ember, hogy arra dugó van, akkor vált, de nem lehet állandóan a GPS-t nézni, hogy merre mehettem volna még. Tehát szerintem a tudatosság a különbség, tudatosan kiválasztok egy utat, elindulok és arra koncentrálok. Ha időközben valami plusz információhoz jutok, ránézek a térképre és korrigálok, megnézem merre a legjobb mennem. De útközben állandóan kikandikálni, és alternatív utakat keresni azt eredményezi, hogy még GPS-el is eltéved az ember. Sanyinak volt valamelyik nap egy ehhez a témához is kapcsolódo blogindítója, azt hiszem a Melyik úton induljak el volt a címe.
Áttérve az univerzális adok-kapok törvényre, annyit tudok neked mondani, hogy a világ ilyen; nem csak mosolygós oldalai vannak. Egyébként pedig az ember nem azzal ad több támogatást a másiknak, hogy torz tükröt tart és azzal sem segít, ha lakat alá teszi a reakcióját és max., több potméteren át adagolja kifelé. Ezügyben nem sajnálkozni és mártírkodni kellene, hanem alaposan körbenézni a saját háztájin. Attól, hogy valakinek elmondom a véleményemet, még nem biztos, hogy nem fogadom el az útját. Szerintem itt senki sem abban az értelemben kritizálta Csizike útját, hogy le akarta arról téríteni, csupán nem hagyta magát az övére téríteni és tükröt tartott neki. Ettől ő még természetesen ott megy ahol neki tetszik. Mindannyian voltunk már úgy az életünkben, hogy valaki orrba vágott és később iszonyatosan hálásak voltunk érte.
Bántani önmagában senki nem bánt senkit. Ha belegondolsz, akkor mindig ott van a sértett fél halmazállapota, amivel előidézte a körülményeket.
Üdv!
Hédi
Teljesen érthető, Eszti amit írsz... (bár nem olvastam az előzményeket:)) szerintem csak akkor valósul meg, mikor már felülemelkedtünk. (és ezt értem a sárdobálásra is- ami miatt nem kell szégyelned magad, hisz nem vettél benne részt, bár a közösséghez való tartozás valóban hozhat ilyen érzéseket, annak meg örülök hogy egy közösség vagyunk)
Visszatérve, mindenki mendegél a maga útján, de odáig el kell jutni ezen az úton, hogy felfogjuk, megértsük, elfogadjuk, megengedjük, hogy a másik egy másik, MÁSMILYEN úton halad... maga ez a folyamat is az út része. Amin szépen keresztül kell menni.
Különben most sokunknál alacsonyodott le az ingerküszöb, mit gondoltok, van ennek bármiféle "kollektív" oka? Január, évkezdés, tervezés: sok feladat, energiahiány, téli depresszió, hideg, stb...?
"hogy még GPS-el is eltéved az ember." --> :) bocsi, de ez nem ismerős valahonnan? (km,szembe-s-ülés) :P
de a GPS is csak olyan találmány mint a mobiltelefon meg sok más. kiváló segítő tud lenni, amíg nem veszi át az uralmat felettünk. :)
Aki meg kapott magával jó tájékozódó képességet, még azt is leszoktatja a már eleve vele született készség használatáról... :(
"Spirituális GPS"? :)
Felsőbb Énünk/Belső bölcsességünk mutatná az utat, meg mondaná, hogy akkor itt fordulj le jobbra! De hát, ha nem vesszük észre vagy nem akarjuk, akkor jön az újratervezés és ha azt sem, akkor jönnek a nyavaják, amit meg már észreveszünk, mert "fááááj"! :)
Persze, segítő tud lenni, ebben igazad van! Viszont lépni, oda menni nem tud helyettünk! :) Bár, lehet nyomkodni és tervezgetni reggel, de mire feleszmélkünk a ketyeréből, akkor már este lesz... :)
hát igen, olyankor kellene csak használni ezeket a kütyüket, mikor épp nem vagyunk biztosak a szívcsakránkban. vagy mikor nincs idő vagy lusták vagyunk a belső bölcsességhez fordulni. de hát mennyi mindennel így van ez a mindennapi életben... és a technológia egyre csak találja fel a megoldásokat ezekre a néha mondvacsinált problémákra..
igen, jól elszakít a lényünktől! Sokat tűnődöm a gép mögül :D, hogy milyen volt az, amikor még harmóniában az ember és a természet. Mert végül is annyival jövünk a világra is, amire szükségünk van, se többel, se kevesebbel... :)
De, nah, ez egy "ilyen korszak"! Vissza kicsit az elejére! GPS itt inkább hasonlat volt! :)
attól függ mire használja az ember és hogy csak annyit-e mint amennyit szükséges ahhoz. de hát ja, én is sokszor a technológia csapdájába esem azért.
(még arra jöttem rá nemrég hogy a természet valahogy sohasem rossz választás, már igenemberségileg)
Azért írok ide, h folyamatában legyen a hozzászólás... nem neked szól, csak úgy mindenkinek... CSak gondolatok...
Ne csak a felszínt lássuk.
Amikor megalkották a mobil telefont, felgyorsult az élet. Mindent gyorsabban lehetett intézni, és egyre többet lehetett követelni az alkalmazottól, és magunktól..... Megindult az (egyik) új eszköz segítségével a hajsza. A pénz a hírnév, a lét mateáris fokozata. Ezzel egyidejűleg az egészség egyre jobban elfogyott. A hajsza csak ideig-óráig megy, majd a betegség ágynak dönt.... Ekkor jönnek a megmagyarázások. Alergia, parlagfű, a szomszéd, az akárki, CSAK éppen nem saját magunk. Tovább indult a társadalom a fizikai lét felé, kihagyva az igazi célt, a természet segítségével elhagyni a bolygót, tovább lépni más bolygok felé.... Nincs felelőségvállalás, csak a másik hátán keresztül is elérni a célt. Szomorú irány. A legrosszabb, h egyre szaporodik a spirituális úton járók száma, és mégis hátrafelé van az elmozdulás. Igen, aki mosolyog 1-1 ilyen tanulás, vagy tanfolyam stb alatt, majd kilépve a mézes-mázos helyről, a kapanyél is kilóg a szájából. Sokan, 1 tanfolyam, egy kurzus után megkapják az üzenetet, majd ők lesznek a guruk, a tanítók. egy gyorstalpaló után máris X arkangyal földi megtestesítője. Rengeteg igaznak kikiáltott álomvilág forog közszájon, tanítják is, terjed. Némely gumiszabály is erre utal. Főleg akkor, amikor az illető kolléga nem tudja a pacienst rendbehozni... Akkor biztos karmikus, meg ennek így kellett lennie, és főleg, keresd az utad.... és sorolhatnám. Szomorú. régebben azért menekültünk meg a végtől, mert minden ember, legtöbben, kinyilvánították a szabad akaratukat a fejlődésre, Kryon vitte is az örömhírt. Mindazt hol fogjuk teljesíteni? Főleg, ha még azok is megdőlnek a "fehér" fénytől, akiknek az lenne a dolga, h gyógyítson, segítsen. Éppen ez a segítő réteg tér el, illetve ki.
Rengeteg bemagyarázat van, amit át kéne gondolni. Első sorban a Földön élünk, a 3D világban.!!! Nincs mese, itt tudjuk a létünket megoldani. De ne legyünk már oly nagyképűek, h majd megpróbáljuk elérni a szeretet émelygős szintjét, mert nem lehet, csak kis határig. Hiszen itt éltünkben jót-rosszat is kell okoznunk, h összhang legyen bennünk. Csak ha válogatni lehet, akkor inkább másnak okozzunk rosszat, ne a párunknak. Avagy másiknak? az sem jó. Meg van a megoldás, a természet adja, nyújtja, de egyszerűbb a másikba rúgni. ..... Állati ösztön, a megmaradás. Mi sem vagyunk kivételek. A minőségét meg tudjuk határozni, akkor nosza.
Mindehez van egy testünk. Amit jó lenne használni, ha már adott. Milyen jó dolog a nap melegét érezni, hallani a madarakat. Fürdeni a tengerben. Ezt nem fogja semelyik angyal megtapasztalni, de nekünk lehet. Akkor nosza. Amikor a pénz hegyen ül az ember, és nem tudja mire költeni már, az baj. mert ennek a pénznek a megtartása lesz a legnagyobb gondja, és élni felejt el. Valahol a kettő között.
Nem fejeztem be, menni kell dolgozni. Folytassam? Vagy vegyek ásd el magam felszerelést?
Sziaszia Kobold
Ezt már értem! Napok óta próbáltam Kobold szótárt szerezni :):), de úgy látszik nem kell. Kérlek folytasd!
Egy dolgot nem értek csak, ill. érdeklődnék, hogy jól érzem e, hogy valami a pénzzel kapcsolatban nincs benned rendben. Én is sokat nyaltam a savanyú szőlőt, most valahogy úgy érzem, hogy akinek az kell, az üljön azon. Majd jönnek utánunk és ha nem legfeljebb lekésik a buszt. Láttam a napokban egy filmet dúsgazdag emberekről. Ők is szenvednek ugyan úgy mint mi. Nem attól, hogy nincs, hanem attól, hogy van. Kész röhejnek tűnik,de lehet attól is betegnek lenni, hogy nem tudja valaki, hogy 9 autójából melyikkel induljon el, ill. hogy mit csináljon, hogy el ne lopják. Belebetegszenek a paparazzikba, nem tudnak egy jót enni, mert ma aki menő az gebe és a többi. Ez az ő útjuk, ők így nem boldogok.
Üdv!
Hédi
Egy kicsit hozzáírtam a befejezetlenhez másik válaszomban, igaz, h hozzád került, de bocsi. Nem tudom kijavítani... És lentebb jaguar kérdésére is.
Semmi bajom a pénzzel. Ha ezt rám hangolódva láttad. Nincs szórnivaló, de van. Talán éppen ezért megengedhetem, h sok kezelést ingyen végezzek....stb. Egy sztem kicsi hibám van. Van amikor 10 ft-ot is sajnálom, és ezzel ellentétben ezret adok más alkalommal. Azt a többen meg egyáltalán nem kellett volna. Ezt mások mondták.
Most nem tudom folytatni, készülök a holnapi tanfolyásra.... Majd holnap este. És kicsit át kell olvasni, mert a fonalat elhagytam, valahol az aztal alá gurult. :-)
SziaSzia Kobold
Rövid folytatás, bár elgurult a fonal, holnap este megkeresem majd. De jaguarnak is válaszoltam, talán az is jó lenne ehez további magyarázatként...
Ahogy írtad Hedi, és írtam. Ha sok van a pánzből, akkor is baj, meg ha kevés, akkor is. Egy tényt viszont megállapítottam. Ha vki jó kezeló, és vhonnan pénze lesz, akkor az eltávolodik, a gyógyítói mivoltától. Mint ahogy Joda mester mondta: A sötét oldal mindig könnyebb látszólag. Aztán a kapott tudását elveszik a fentiek tőle. És/de küldenek a emberi/szellemi lényt a segítségére. Ekkor kéne meghallania a "segítő szót" De mivel nem a helyén van, elszállt, ezért nem fogja meghallani. Sőt, azt azért észre veszi, h tudása "eltűnt", ezért tudva/nem tudva rácsatlakozik pár ügyes tanítványára.... Vagyis még messzebb sűlyed. Sok ilyen van sajna. Ezt biztos észre kéne venni, még mielőtt "mestert" választ az ember. Sajna, ez sem megy, mert a név lett a fontos, nem a tisztelet a munkánk felé, és a paciens felé..... Ezt sem a negatívitás miatt írtam, hanem csak figyelemfelkeltés miatt. Nem mgamra, hanem minden írányba. Ha valahol nem érzi magát jól az ember, akkor nyugodtan álljon fel, és menjen el. Ez nem "ciki".!!!
Lehet azért kapok egyszerűbb matek feladatot, mert többet írtam ide :-)
SziaSzia Kobold
Hát ez a fonal jól elgurult. Amit utolértem: Szerintem mindenki maga mestere. Ha valaki más mestere akar lenni, akkor szerintem a sajátjáé sem, aki csüng a mesteren az nem akarja magát igazán közelről sosem meglátni. Tudod, aki nem akarja meghallani a segítő szót az nem is fogja, akárhogy is karasz neki. Attól meg hogy tanítványra kapcsolódik, nem feltétlenül süllyed tovább.
A pénzzel kapcsolatos dolgot pedig azért hoztam fel, mert úgy éreztem, hogy valami fajta gyűlöletszellő támad benned ha valakit felvet a pénz. Lehet rosszl "láttam". Egyébként kösz a látogatást, máskor csöngess!
Üdv!
Hédi
Jó csöngetek, de hol voltam, kit látogattam? Nem értem. !!!! Segítség!!! Mit felejtettem, rontottam el?
SziaSzia Kobold
Lehet, hogy még a beszálló kártyádat sem láttad?
Üdv!
Hédi
Nem láttam, és hova utazom? A járművet sem tudom, merre van.?!! Vagy mi van? Ne kínozz, mond meg!! Vagy a hasamba harapok. De csengetek, és a beszálló kártyát is megkeresem.... Mivan még?... Megyek sírva elbújdokolni.....
SziaSzia Kobold
Hát ennyire egyszerű a betűk mögött olvasni. És mióta kell jármű az utazáshoz?
Üdv!
Hédi
Igen, valóban az lenne a legjobb, ha még tudnánk a fülünket a földre téve arra következtetni, hogy mikor jön a 6-os villamos, csak a dugótól nincs egy talpalatnyi föld sem, ahova a fülemet letegyem a koszról nem is beszélve. Az erdőben lehet még - talán - mohából, levelek állásából tájékozódni és ez tényleg kár. Vagy részt kell venni egy dzsungel túlélő táboron, hogy ilyen érzékeinket fent lehessen tartani. Mivel ma már inkább emberi dzsumbujban kell közlekednünk néha jó ezekre a ketyerékre támaszkodni. Bár én csupán a hasonlatot használtam Péter nyomán és nem gondoltam, hogy ilyen jellegű "hatása" lesz. De ha már itt tartunk, nekem is van ilyen csodám, leginkább kikapcsolva csücsül táskámban. Néha előveszem, ha tudom, hogy olyan területre kell mennem ahol nagyon nem ismerem ki magam és nincs lehetőségem az előre átnézett térképet útközben a kormányon egyensúlyozni. Egyébként szerencsés vagyok, egész jó belső iránytűm van. Nálam ebbe a kategóriába esik még pl. a tolató radar is. Állandóan úgy éreztem, hogy elveszi a térérzékelő képességemet az állandó fütyüléséről nem is beszélve. Most nincs is!
A tűrési küszöbről: nap merkúr együttállás van amire kvadrátot vet a hold szaturnusz oppozició, azaz T kvadrát . Ebből a fele is elég lenne!
Üdv!
Hédi