husztisanyi blogja

Csizike egy érdekes témára világított rá, hogy vajon miért nem kapcsolódnak egymáshoz világunk élő spirituális tanítói? Miért külön utakon járnak, és külön-külön próbálják megváltani a világot? Miért nem kapcsolódnak egymáshoz, egymás tanításához nyíltabban és támaszkodnak az összefogás erejére?
Talán a saját egójuk által hajtva akarnak az egyedüli és legnagyobb tanítók lenni? Vagy ez így van jól, így van elrendelve, ez az útjuk?

Csizike bejegyzésére ötlött fel bennem, hogy nem csak az én egyetlen igazság keresésem létezik, hanem vannak, akik abban hisznek, hogy sokféle igazság megfér egymás mellett, akár párhuzamosan is, vagy máshogy!

Az átkosban születtem és a rendszer-névváltozás után nőttem fel. Ezért kialakult bennem egy negatív kép a politikáról, politikusokról és el nem tudtam képzelni, hogy az ókor nagyjai után, napjainkban is élhetnek olyan lelki nagyságok, akik hatalmukat nem az önző, egoista céljaikra használják, hanem valóban a közjót, a népet szolgálják.

A minap egy elég mély, az életutamat illető felismerés és változás született bennem. Ahhoz, hogy megértsd és esetleg Te is tanulj belőle, leírom az előzményeket is:

Aznap

Reggel két célt is kitűztem magamnak a munkában, mindkettő weboldalak beállításával volt kapcsolatos. Egész nap ezeken dolgoztam, este 10-re végeztem. Az egyiket sikerült teljesen megoldani, a másikat csak áthidalni tudtam, megoldani nem. A probléma így ugyan nem látszott, de a tény, hogy nem tudtam megoldani, így is kibuktatott, mint oly sokszor korábban.

Amióta az eszemet tudom, halogatok. Néha úgy is hívom magamat magamban, hogy: Halogató művész. Szomorú, de ezen még nem tudtam változtatni, pedig nagyon kellene már. Sok munka, sok feladat kezd a fejem fölé nőni és ez csak egyre rosszabb lesz, ha tovább halogatok.

Hajni bejegyzése indította el a gondolatot, hogy vajon létezik-e jó és rossz út, vagy mindenkinek meg van a saját útja és azt úgysem vétheti el?
Hajni szerint: "Csak AZ ÚT van" - kinek ilyen, kinek olyan. Mindenki mester és senki sem az.
De vannak, akik szerint igenis van különbség utak és Mesterek között, ezért keresni kell a jobbat, hatékonyabbat és elkerülni a hamisat, a sehova nem vezetőt.
Mit gondoltok erről? Ti milyen utat kerestek, vagy milyen lelki úton jártok?

Sokáig tagadtam, de lassan megérett a beismerés: internetfüggő lettem. Asszem, a nejem örülni fog ennek a bejegyzésnek, hiszen Ő már régóta mondja, én meg mindig hevesen tiltakoztam, ahogyan az alkoholisták nagy része is, hogy: Nem-nem, nem vagyok függő, hiszen bármikor abba tudom hagyni!
De ugye a függőség nem azzal kezdődik, hogy nem tudja abbahagyni az ember, hanem azzal, hogy mindig a szerhez nyúl, rendszeresen kívánja azt, igényli a napi jó közérzete érdekében.

Régi probléma a gyermekeim között és így nekünk, szüleiknek is, hogy a három fiú rendszeresen összevész, összevitatkozik akár apró-cseprő dolgokon is, meg nagyokon is. Próbáltuk kezelni, megoldani a problémát szép szóval, fegyelmezéssel, példamutatással, de a megoldásig nem jutottunk el.

Mint láttátok, az utóbbi időben ritkán újul meg a heti szavazás. Ennek az az oka, hogy egyszerűen kifogytam az ötletekből, nem nagyon jut eszembe újabb kérdés.

Ezért szeretném a segítségeteket kérni.
Kérlek, küldjetek Szavazás ötleteket, olyan kérdéseket, amelyek kapcsolódnak az önmegvalósításhoz, önismerethez, spiritualitáshoz és az életetekhez!

Ha van előre megadható válasz ötletetek is, akkor azt is várom. Küldhetitek ide hozzászólásban vagy emailben is.

Eljött hozzánk hermess, jót beszélgettünk tanításról, tanokról, fejlődésről, lehetőségekről. Hermess egy nagy tudású, széles látókörű fickó, aki jó szándéktól vezérelve szeret adni, tanítani. Nagy sikereket jósolok Neki az ezoterikus tanítói pályán, ha megtanulja bátran felvállalni és megmutatni azt, amit tud is. Mert van szíve, hiteles, tapasztalatokon alapuló tudása, átadó képessége és mindezeket átfogó rendszerszemlélete is! Csupa olyan dolog, amelyeket én is fontosnak tartok egy tanítónál.

Nézzük a Kész átverés részeit és előjön belőlem az a fájdalom és sajnálat, hogy miért kell ennyire bántani, megalázni, megijeszteni a műsor áldozatait? Mi szükség van rá, hogy mások kárán, mások szerencsétlenségén nevessünk? Valóban csak így juthatunk önfeledt, vidám percekhez?
Egy régen hallott gondolat szerint, mindig csak valaki kárára tudunk nevetni. A vicc, a humor mindig valaki szerencsétlenségéről, baklövéseiről szól.

Közeleg a karácsonyi ajándékozási mizéria, rengeteg fejfájást okozva azzal, hogy mit adjunk ajándékba.

De vajon kell-e ajándékoznunk?
Nem elég, ha az ünnep üzenetének megfelelően "csak" szeretjük egymást? Nem ez a legtöbb, amit adhatunk egymásnak, hogy szeretjük, elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen?

Ki az Apád? Tényleg Ő az?
Lehet, hogy nem is az az igazi Apád, akit eddig annak hittél?
Egy Feldmár András csapatától származó, Nőiségről szóló, azt tanító könyvben egy rendkívül meglepő írással találkoztam. A Föld számos országában, Anyák megkérdezésével végzett felmérés alapján, 10-30% is lehet azon gyermekek aránya, akiknek nem az a vér szerinti Apjuk, akit eddig annak hittek.

Egy érdekes jelenetnek voltam tanúja a napokban. Beugrottam egy számítógép szervizbe és amíg a szervízes dolgozott, addig beszélgettünk erről-arról. Egyszer csak benyit egy huszonéves lány, hogy lehet-e kapni egy bizonyos alkatrészt.
- Igen, lehet kapni. - mondja a szervizes.
- Nagyon jó! - örül a lány és beljebb is jön az üzletbe, majd hirtelen visszafut az ajtóhoz, kinyitja és kiszól a kint várakozó fiújának:
- Gyere már be, fizetni kell!

Az Irigység bejegyzésbeli történet még azzal folytatódott, hogy visszakérdeztem a gyerekeimnek: Ti mit választanátok, ha a főnökötök azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetéseteket 150 ezerre, de ezt csak abból tudja finanszírozni, ha a többi munkatársad fizetését leviszi 80 ezerre a százról?
Konkrétan nem válaszoltak, de láttam a szemükben a huncut mosolygást, bizony tetszene nekik, ha így tolhatnának ki másokkal.

Gyermeki tudatlanság - gondoltam, és remélem kinövik ezt is.