Hiteles06 blogja | Önmegvalósítás.hu

Tizennégy évvel ezelőtt, mikor befejeztem az iskolát, úgy éreztem, hogy végre elmenekülhetek otthonról, otthagyhatom apámat, a szenvedést, a nyomort, és megalapozhatom az én nagyon tuti életemet, ami csodás lesz. Teltek az évek, de csak nem jött a nagy kitörés. Gürcöltem kevés pénzért, és szenvedtem, hogy ezt meg azt kéne, de nem lehet. De ha több pénz jött, az se volt elég, mindig találtam valamit, ami miatt nem éreztem jól magam. Mindig többet, jobbat akartam.

Tanulok vezetni. Azt mondja az oktató: „Vera!

Honnan tudjátok, hogy most éppen melyiket kell csinálnotok? Nekem mostanában elég sok tantusz leesett, és az egyik az, hogy el kell engednem minden görcsös akarásomat. Nagyon sokszor észre se veszem, mennyire kapaszkodom a hülyeségeimbe... egy álomba, egy kényelmes helyzetbe, egy pozícióba, ami csak nekem jó. Annyira magaménak gondolom, hogy eszembe se jut, hogy én alkalmazkodjak, folyton azt várom, hogy majd egyszer csak megkapom, mert az jár nekem. Aztán csak romlik a helyzet.

Lost rajongó vagyok. Most néztem meg az utolsó részt. Nekem sikerült ráhúznom a történetre mindent, amit eddig az ezotériáról olvastam. Lehet, hogy kezdek kicsit átesni a ló túloldalára. Felvetette bennem a kérdést a film, hogy hogyan érezhetjük meg a lélekcsoportunk tagjait egy-egy életben. Tudtok-e olyan módszert, amivel felismerhető, ha a lélekcsoportod egy tagjával találkozol. Például Sanyi és az ő párja (bevallom nekem tegnap esett le, hogy ki ő)... ti éreztétek, hogy már találkoztatok egy előző életben?

Érdekes élményben volt részem pár órája, muszáj leírnom, nem hagy aludni a dolog. Egy nagy kád vízben feküdtem, lazultam... szeretek a kádban relaxálni, megnyugtat. Megjegyzem, nem aludtam, kb. fél percre csuktam le a szeme. Szóval csukva volt a szemem, és egyszer csak azt éreztem, hogy jobbról valami hatalmas emelkedik fölém, fekete és ijesztő. Kinyitottam a szemem, és a két éves fiam állt a kád mellett vigyorogva. Észrevétlenül jött be, míg csukva volt a szemem. Az auráját érezhettem, ahogy odaállt mellém, szinte arrébb nyomta az enyémet.

Nagyon megtetszett az ötlet. Ritkán írok, lehet, hogy kevés az infó. Mégis Őszinte kíváncsisággal kérek mindenkit, írja meg a véleményét rólam. Kíváncsi vagyok, milyennek tartotok. Köszönöm!
(U.i.: Az is vélemény, ha teljesen láthatatlannak tartasz!!!)

Kedves Mindenki!
Én az Árpád-híd metrónál lakom, ilyen szép időben gyakran megyünk ki a gyerekekkel a Margit-szigetre. Válaszolva kirsika felvetésére is, akinek van kedve, csatlakozzon! Már csaeszt is kérdeztem, hátha összejövünk páran. Nekem két fiam van, egy 15 hónapos és egy 30 hónapos, és ők nem egy elhanyagolható szempont!!!

Kezdem érezni a meditálás jótékony hatásait, és a meditációm minősége is változik. Egyre inkább sikerül egy-egy alkalommal meditatív állapotba kerülni. De van egy hat éve megállapított betegségem is (PCOS), amiben hatalmas javulás állt be az utóbbi két hónapban. Bevallom, én Gyurkó Zsolt meditációit használom napi rendszerességgel, sőt naponta többször, és meg vagyok győződve arról, hogy ezek segítettek.

sotet_oldal.jpg

Azt vettem észre, hogy általában a rossz oldalon vagyok. Nemcsak tanulnom, változnom, de javulnom is kell. Szepes Mária ajánlotta egy személlyel való konfliktus megoldására: Cserélj vele személyiséget, és lásd magad, mit nem szeret benned az illető, mi a gondotok egymással. Napok óta nem hagy nyugodni a harag egy ismerősömmel kapcsolatban, folyton azon jár az agyam, hogyan kreálhatnék olyan helyzetet, amiben jól megmondhatnám neki a véleményem. Szabadulni akarok tőle, de nem megy. Próbáltam már elfogadni, oldani... de csak visszajön a gondolat.

gyomor.jpg

Mióta hallgattam Sanyi szeretet és elfogadás CD-jét, és meg kellett keresnem az egó központomat, és ezt a gyomromban találtam, azóta folyton görcs van a gyomromban. Hol ilyen, hol olyan. Múlt héten félelem görcs volt, míg meg nem írtam a válaszlevelem az Apehnak, amit két hete halogattam. Pár napja olyan nevetőgörcs, ami, ha lazítok felkúszik a szívembe, és hullámokban síró-nevető görcsöt okoz. Most meg a kettő keveréke. Van valami köze ahhoz, hogy jövő héten menstruálok?

Majdnem négy hónap telt el azóta, hogy boncolgatni kezdtem magam. Szomorúan veszem tudomásul, hogy most jutottam el csak oda, hogy nagyjából értem, mit jelent az, hogy belül mit akarok. A megfogalmazás rossz, és nehéz leírni, de most kezdem érteni, mit jelent a ránk rakódott hülyeségek nélkül látni magamat. Mit szeretnél? Pénzt, lakást, állást, enni, ruhákat... látványt, elvárásoknak megfelelni. Most kezdem érteni, kire kell figyelnem. Legbelül, a szemét nélküli gondolataimra, magamra. Nem az énre, nem Verára, belül rám. Milyen egyszerű...

A két éves fiam ezt mondogatja mostanában. Valahol hallotta. Mivel elégedett mosolyt csal vele az arcomra, remélem a megfelelő érzés párosul benne a mondathoz. Sokszor arra gondolok, hogy talán azért követtünk el annyi hibát az életben, hogy az ezoteria felé fordulva a gyerekeinknek valami szuper dolgot tudjunk átadni. De gondolom ezzel sokan így vannak. Majd meglátjuk. De már töröm rajta a fejem, hogy mit lehet nekik átadni, és főleg, mikor.

Tartalom átvétel