A Tükör | Önmegvalósítás.hu

A Tükör

Ma délután elmerengtem a tükör előtt. Csak néztem a saját szememben lévő sötétségbe a tükrön át, és semmire sem gondoltam. Egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha a tükör taszítana el magától. Egész testem dőlt hátra, mintha valaki hátrafelé húzna. Nem tudtam mire véljem, csak hagytam magam. Nem is tudom miért tettem, nem volt semmi célom. Csak úgy megtörtént. Hirtelen nagyon fura érzésem támadt, és akkor valami olyasmi történt, amitől még most is borsódzik a hátam. A vízcsap hirtelen minden ok nélkül olyan "kruttyogó" hangot adott ki, mint amikor megnyitom a vízcsapot, és a víz kezd feljönni. Ezzel pedig valami leírhatatlanul rossz érzés lett úrrá rajtam. Nagyon megijedtem. Gyorsan kifordultam a fürdőszobából, és becsaptam magam mögött az ajtót. ... Azóta már néztem tükörbe, de a saját szemembe még nem mertem belenézni. Elég ijesztő volt az egész. Soha többé nem teszek ilyet. Nem is tudom miért tettem. Hallottam rémtörténeteket hogy éjfélkor nem szabad tükörbe nézni, meg ilyesmi, de sosem hittem ezekben. Valaki tud nekem erre magyarázatot adni, hogy mégis mi történt? Még mindig félek belenézni, és talán egy kicsit megnyugodnék ha megérteném.

Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:


Beküldte: | 2009. márc. 16. hétfő - 17:00

Hozzászólások

29 hozzászólás
Ne légy babonás!
2009. március 16. hétfő, 18:07 | Balage (útkereső)

A tükörrel néha én is szoktam "szórakozni". Elkezdem nézni magam, például az egyik szememet, és elcsendesítem a gondolataimat. Lényegében laza a tekintetem, és egy idő után leginkább a végtelenbe nézek. Rövid idő után, ha nem mozdítom meg a szemem, a kép elmosódik, és furcsa lesz. Lehet, hogy az aurámat kezdem el látni?
Az a baj, hogy amikor pislogok, vagy megmozdul a szemem, újra éles lesz a kép. Ekkor kezdhetem előröl, de már könnyebb lesz.
A félhomály a legjobb.
Az elme ilyen csöndjében az ingerekre fokozottabban reagálunk. Szerintem a vízcsap máskor is produkál ilyet, csak nem figyelsz oda rá, de ha nem, ez akkor sem valami démon műve. Én is sokszor ijedtem már meg ilyenektől, amikor valamilyen módon elcsendesítettem az elmémet, és felfokozott érzékelő állapotba kerültem.
Egy hülye belső "hang" persze nekem is mindenféle babonás magyarázatot akart adni, noha ezek csak arra jók, hogy este féljünk elaludni.
Szerintem ne félj, és nézz bátran a szemedbe!

Köszi :)
2009. március 16. hétfő, 20:03 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Köszi!!! :) Ez megnyugtatott egy kicsit! :) Tudom elég babonásan meg hülyén hangzik, de akkor is nagyon ijesztő volt! Azért nem csinálok ilyet többé az biztos!

sziasztok! nem ijesztgetni szeretnék, de eszembe jutott egy jó
2009. március 18. szerda, 18:53 | Bochecha   Előzmény

sziasztok!
nem ijesztgetni szeretnék, de eszembe jutott egy jó pár évvel ezelőtti "kellemes" tükrös élményem.
akkor még csak a nyitottság volt meg bennem a spirituális dolgok iránt, de elég tájékozatlan voltam a témában.
a hálószobában középen volt az ágy, mellette mindkét oldalon 1-1 hatalmas szekrény-tükrös ajtókkal.
folyamatosan úgy ébredtem, mint akin átment egy úthenger, nem tudtam kipihenni magam. Amikor már kezdett zavarni a dolog, a kezembe akadt egy újságcikk arról, hogy a tükrök átjárók.
Én tök "okosan"vállat vontam, hogy "na és?!"... pár nappal később arra "ébredtem" (nem ébredtem fel, csak kívülről/fentről láttam magam, hogy alszom), hogy fekete alakok (leginkább a Harry Potter-beli dementorokra emlékeztettek) lebegnek felettem, és szívják az energiámat, miközben én küzdöttem, hogy felébredjek, de ők nem engedték. Nem tudom, meddig tartott az egész, de amint felébredtem, áthurcolkodtam a fűtetlen kisszobába egy matraccal, mondván, nem vagyok hajlandó a továbbiakban tükrös szobában aludni (azóta elköltöztem, nincsenek tükrök a szobában :) )

Azt azóta is tartom, hogy ha utazok, és tükör van a szobában, az első dolgom az, hogy valamivel letakarom.

Viszont van pozitív tükrös élményem is.
Valami hasonló, mint amiről Balage írt.
Gyertya a tükör mögé az amúgy sötét szobában, és elkezdek "bambulni".
Ellazítom a szemem izmait, nem fókuszálok.
Ilyenkor szokott bejönni először az aurám, aztán arcok- talán előző életbeli arcaim?! Van, hogy nem emberi arcok jönnek, hanem állatok, számomra ismeretlen teremtmények.
Néha kicsit ijesztő, de ezeken az érzéseken át szoktam lendülni, és akkor pörög tovább a "film", és mindig az a vége, hogy teljesen ellazulok.
Jut eszembe, Balage, Neked nem volt olyan, hogy elkezdett 'eltűnni' minden?
Volt olyan is jó párszor, hogy mindkét oldalról elkezdett befeketedni a látómezőm, de ettől mindig annyira meglepődtem, hogy megint elkezdtem fókuszálni.
Bochecha

Szia! De igen, minden kezd eltűnni. Főleg akkor, ha lassú, mély
2009. március 18. szerda, 19:55 | Balage (útkereső)   Előzmény

Szia!
De igen, minden kezd eltűnni. Főleg akkor, ha lassú, mély levegőket veszek, és kis ideig benttartom. Ezzel a légzéstechnikával tükör nélkül is úgy el tudom szédíteni magam, hogy csak ülve szoktam megpróbálni. Néha olyan erős a hatás, hogy csak erős koncentrációval tudom magam egyensúlyban tartani.

Az ágyam mellett a fejemnél kb 1 m2-nyi tükörfelület van.

Egyszer reggel azt hittem, hogy felébredtem. Kikóvályogtam az előszobába. Minden olyan furcsa volt, mert nem láttam rendesen. Mintha sokáig a sötétben vagy, majd hirtelen egy fényes helyre mész, és csak hunyorogni tudsz. Belenéztem a tükörbe, és láttam magamat, de a szám természetellenesen le volt görbülve. Visszapillantottam az ágyam felé, és ekkor tényleg felébredtem. Az az éjszaka elég zaklatott volt, mintha álom és ébrenlét közé ragadva vergődtem volna. Mint valami lázálom.

Amikor felszínre hozok magamból néhány félelmet van, hogy úgy érzem, hogy egy furcsa energiamező helyezkedik el rajtam pl. a mellkasom bal oldalán. Alatta a bőröm viszket, és mintha tűvel szúrkálnák. Ez elmém nagyon tompa, álmos lesz. Eszembe jutott, hogy olyan, mintha egy entitás szívná az életerőm, persze ez lehet, hogy nem így van, de az egómnak ez az egyik mániája. Ilyenkor egyszerűen hanyatt fekszem, teljesen ellazítom magam, megszüntetem a koncentrálást, az akarást, teljesen ellazítom az elmémet, megszüntetem az egóm ellenállását és hagyom hogy az történjen aminek történnie kell. (Mintha felajánlanám magam az Univerzumnak.) Nem szabad félni. Szinte belelazulok abba a furcsa érzésbe és ez kellemes. Egyre mélyebbre és mélyebbre szeretnék sodródni benne. Csak ne aludjunk el. Az sem baj, de az a célom, hogy a határvonalra sodródjak, mert ott van a kitágult tudat. Ha minden jól megy, egyszer hirtelen (30-60 perc után) mintha "leszakadna" rólam a fáradtság és tejesen feltöltődve "visszatérek". Az a bizonyos pillanat nagy megkönnyebbüléssel jár. Néha ilyenkor én is sötét árnyakat láttam, amelyek mondtak valamit, de tapasztalatom szerint a tőlük való félelem felesleges és csak gátolja az ellazulást. Ezek a saját "démonjaim". Szeretnem kell őket szerintem.
Balage

gyöngyház képe
Erős
2009. március 19. csütörtök, 1:50 | gyöngyház   Előzmény

Erős lehetsz. Én nem merném.

Entitás
2009. március 19. csütörtök, 8:43 | csaesz   Előzmény

Ez az entitás téma engem nagyon érdekelne. Hallottam, hogy ezt az emberek saját maguknak gyártják, de nem igazából értem, hogy miért, és van is egy kis hátborsódzós érzésem, ha erre gondolok. Ti tudjátok, hogy pontosan mik ezek, hogyan tudunk magunknak ilyet gyártani, és főképpen hogy miért? Nekem még nincs ilyen (legalábbis nem találkoztam vele), de attól tartok, hogy ha így félek tőle, még a végén csinálok magamnak egyet... Szeretném megérteni a lényegét, és megnyugodni kissé. Ha valaki tud egy módszert, hogy miképpen lehet ezeket elkerülni, azt is szívesen venném.. Köszi

Én sem vagyok túl tapasztalt. Az én világképem a buddhizmushoz
2009. március 19. csütörtök, 10:01 | Balage (útkereső)   Előzmény

Én sem vagyok túl tapasztalt. Az én világképem a buddhizmushoz áll a legközelebb, habár nem vagyok olyan olvasott, hogy erre hivatkozhassak. A lelkem az egyetlen abszolút valóság, és minden megnyilvánulás csak illúzió, legyen az belső vagy külső. A misztikusok azt mondják, hogy a világon nincs élettelen dolog. Tehát a gondolati és érzelmi megnyilvánulásokat is lehet élőlényként tekinteni. Nekik is saját életük van.
Gondolj arra, hogy a rémálmok szörnyetegei mögött egyszerű félelmek, szorongások, féltékenység, feldolgozatlan traumák állnak. És a szörny csak egyfajta megnyilvánulása a tudatban, de a lényeg megértéséhez mögé kell látni.
Én úgy képzelem, hogy egész életünket ilyen "élőlények" tengerében éljük le, mivel szerintem ezek alkotják az egész világot, ezek nyilvánulnak meg az anyagi világban és a belső világodban belső képek, hangok ... formájában.
Nem muszáj azonban élőlénynek tekinteni őket. Egyszerű szimbólumok, vagy rezgések. A mindent elfogadó, békés hozzáállással szerintem feloldható a kellemetlen megnyilvánulások gyökere.
(Szerintem.)
Üdv:
Balage

Enti...
2009. március 19. csütörtök, 11:43 | Almás (útkereső)   Előzmény

Szia Csaesz !

Keresgéltem a neten, s ezt találtam... De biztos Te is olvasgattál más hasonlókat. Hátha segít:

Meditáció a Meditáció alapfogalmaiKezelői szobaMeditációs szobaVezetett meditáció

Mi a meditáció?

A meditáció a módosult tudatállapotok egyike (álom, hipnózis, lepke effektus, autópálya hipnózis, megszállottság, halálközeli élmény stb.),melyek spontán történnek meg, vagy képesek vagyunk előidézni különböző segédeszközökkel. Ilyen eszköz a meditáció, mely lehet vezetett vagy vezetésnélküli, és igen sok formája létezik.
A vezetett meditáció a gyakorlatban azt jelenti, hogy a meditációt vezető személy szóbeli képekkel irányítja a résztvevő személyek gondolatait, megteremtve ezzel a belső békét és a nyugalmat, kizárva az elme állandó munkálkodását.

A meditáló személy így képessé válik a felsőbb világokból érkező információk, tanítások befogadására.

Veszélyei:

Ha a meditálónak sikerül ráhangolódnia egy magasabb tudati szférára, ahol remekül érzi magát, akkor nem szívesen tér vissza a küzdelmekkel teli földi világba. A meditációt vezető személyeknek éppen ezért igen nagy felelőségük van, és kötelességük visszahozni mindenkit a meditáció befejezése után.

Nagy veszélyforrás a türelmetlenség, amikor az útonjáró a gyors haladás érdekében több módszert összekever, kipróbál és esetleg drogokkal rásegít.

A vezetés nélküli meditáció veszélyei:

Irányítás nélkül igen könnyen előfordul, hogy különböző entitások jelentkeznek nálunk, akiket jól érzékelünk, látunk, hallunk, de nem biztos, hogy a lelki fejlődésünket szolgálják.

Mindezek elkerülése érdekében, javasolt a szívszentély megteremtése, ahová bármikor visszavonulhatunk.

Ezt a szentélyt a szív-csakránkon keresztül önmagunkba belépve kell keresni, mert az ember önmagában nem tud elveszni. Ide vonulhatunk vissza, relaxálni, meditálni, vagy ha szeretnénk találkozni a belső vezetőnkkel. Ezt a helyet pontosan olyannak teremtsük meg, amilyennek szeretnék.

Előkészület a meditációhoz

Lehetőleg kapcsolj ki minden zavaró tényezőt ( telefon, tv. nyüzsgés, szoros öv, mesterséges fény, számítógép, előtte 2 óraval ne fogyasz ételt, szénsavas italt, alkoholt, kávét, stb.)
Meditálhatunk széken: egyenes gerinccel, talpad szorosan tapadjon a talajhoz.
Meditálhatunk fekve: egyenletes sima fekhelyen, párna nélkül, háton fekve.( az elalvás lehetősége nagyobb)
Meditálhatunk lótusz, vagy törökülésben de egyenes gerinc és fejtartással tegyük.
Gyújts gyertyát, füstölőt, válasz a meditációhoz egy kellemes zenét.

http://www.kristalyakademia.hu/meditacio

Szia Csaesz!
2009. március 19. csütörtök, 13:36 | Bochecha   Előzmény

kiteszek egy linket, jobb oldalon alul a 'spirituális lények' címszót nézd meg!
http://willina.gportal.hu/gindex.php?pg=2606566

üdv:Bochecha

husztisanyi képe
Mi az az entitás?
2009. március 20. péntek, 0:29 | husztisanyi   Előzmény

Azt hiszem érdekes téma lesz ez az entitás, ezért nyitottam neki egy külön topicot: Mi az az entitás?

gonosz entitások?...
2009. március 19. csütörtök, 15:01 | Oiolosselote   Előzmény

Te magad adtad meg kérdésedre a választ. Ha nem félsz semmitől, nem gyártasz magadnak ilyeneket. Egyszerűen vedd természetesnek mindazt, ami benned, vagy körülötted van - még ha néha nem is tudsz különbséget tenni közöttük.

tükör.
2010. január 12. kedd, 17:34 | Yue (útkereső)   Előzmény

OLvastam a hozzászólásokat! És nagyon megrémültem, ez az egész úgy indult, hogy hamarosan új házba költözünk, és mondtam a barátnőmnek h szeretnék egy tükröt a szobábmba.. és csak annyit mondott hogy ne és kérdeztem h miértne és csak annyit mondott hogy nézzek utána jó én utánna is néztem..és mostmár biztos nemlesz tükör a szobámba..
meg egy élmény régebben csak leültem egy tükör elé és bambán bámultam a saját szemem és egy pár percután mintha a homályos lett voltna minden körülöttem és feketeség és csak émagam láttam a tükör előtt ülni, és már olyanvolt mintha nemis én bámulnám magam, hanem egy idegen ember? vagy lény? démon?...bámult volna rám.

u.erika képe
Nana! Azért nem kell mindent szószerint venni! :)))) A tükröt it
2010. január 13. szerda, 13:56 | u.erika   Előzmény

Nana! Azért nem kell mindent szószerint venni! :))))

A tükröt itt a hamis énkép,és hazugságaink felfedésére, igazi énünk meglátására,megismerésére használjuk!

A tükör lehet egy másik ember,egy adott szituáció,élethelyzet.Tükörkép mindaz ami zavar,ami felháborít Téged!

Ezeket képtelenség kizárni a szobádból! ;)

Üdv:Erika

u.erika képe
Csak most olvastam át a hozzászólásokat! Az én szobámban két
2010. január 13. szerda, 14:06 | u.erika   Előzmény

Csak most olvastam át a hozzászólásokat!

Az én szobámban két tükör is van,de nem történt még soha semmi!:)

Pedig velem is megtörtént már néhány furcsa dolog,de a tükrös démonok eddig még szerencsére nem nagyon érdeklödnek utánam! :)))

Üdv:Erika

gyöngyház képe
Szemek
2009. március 16. hétfő, 21:59 | gyöngyház

Nekem gyerekkoromban az volt az egyik kedves foglalatosságom, hogy addig néztem a tükörben önmagam, míg az agyam függetlenítette a látványt saját magamtól - vagymi - és már idegennek láttam magam. Akkor még nagyon jó játék volt! Láthattam magam, ahogy mások látnak, ha szembejövök az utcán. Szerintem klassz!
Aztán jött egy rosszullét, de erről már írtam itt-ott, és soha többé nem tudtam ezt játszani, mert bepánikoltam. Úgyhogy nem vagy egyedül.

1ébként szerintem az is benne lehet, hogy felfedezted tudat alatt, hogy akit látsz, nem Te vagy...

Válaszolva a szemek hozzászólásodhoz, nekem a nemrég látott
2009. március 17. kedd, 13:33 | zugolodo (útkereső)   Előzmény

Válaszolva a szemek hozzászólásodhoz, nekem a nemrég látott film szenvedő alanya jut eszembe, aki ha jól értlemeztem a szavaidat hasonló elmeállapotba lépett, de abból nem tudott kijönni. A film címe: Fapofa és itt egy link rólla: http://www.tutifilmek.hu/fapofa-film-23054
Ha ismered a filmet, bocs a fölösleges infóért.

gyöngyház képe
Nem láttam
2009. március 17. kedd, 13:49 | gyöngyház   Előzmény

Nem láttam a filmet. De hála Istennek nem vagyok se skizo se depresszív hajlamú. :-)) (Aki nagyjából ismeri, miket írtam itt össze, az kb. képben is van. :-))

És nem szeretem a horrort meg trillert mer' ideges leszek tőle. :-)) Amúgy sem vagyok egy lassú, nyugodt alkat, ezektól irtózom! :-) Meséket szeretek nézni, természetfilmet, dokut, ami nem brutál. Néha beleszaladok egy-egy keményebb filmbe: akkor napokig nem vagyok jól....
:-)
evvan ilyen vagyok. :-))
De azért köszi! Gondolom, Te szereted. Magadból indultál ki. A haverok is mindig meglepődnek, hogy én nem ismerem kívűlről az összes kultfilmet. :-))))))))

test kívülről nézéséhez hozzászólás
2009. március 17. kedd, 16:57 | zúgolódó   Előzmény

a "Fapofa" című film nem horrorfílm! (azokat én sem szeretem, mert életelennes) A mindennapjainkban játszódik, sőt megtörtént, valóságos tudatálapot (aminek a nevét elfelejtettem) az amit te gyerek korodban átéltél, azt a filmbeni főszereplő úgy éli meg, hogy nem tudott kijönni belőle. Na persze ő ettől még rendes életet él íróként, csak keresi az agyfürkészek barátságát és magát is próbálja különféle módon kirángatni az állapotából. Nekem csak egy érdekes film, mert csak elképzelni tudom a gondját, de te át is élted.

gyöngyház képe
Így már más
2009. március 17. kedd, 23:05 | gyöngyház   Előzmény

Talán utánanézek. Bár épp azért, mert átéltem, fene tudja,mennyire fogom élvezni..... De azért köszi. :-)))))

Rémkép ? Léleklátás?
2009. március 17. kedd, 11:54 | Almás (útkereső)

Szia Hajni!
Én szeretem a tükröket. Igaz, nem azt tartom legérdekesebbnek amikor az én arcom tükrözi, hanem amikor varázsol... A kis térből nagyobbat, a végesből végtelennek látszót. Ha magam nézem benne az csak azért van, hogy nagyjából megnézzem más milyennek láthat, de persze tudjuk, ez a kép nem az a kép. :-)
Nálunk a csap időnként igazít magán, (panelben lakom), kluttyogni szokott váratlanul. Akkor gyakran én is azt hiszem, na, most lesz valami, aztán mégsem. :-)
A csaptól, tükörtől való félelem szerintem a jólsikerült rémfilmekből ered, ott gyakran előfordul hogy vér folyik víz helyett, vagy rém néz vissza ránk, de hát az CSAK EGY FILM! Az élet ennél a legtöbb esetben sokkal szelídebb. Ha ilyen félelmeim vannak igyekszem a gondolataimat mielőbb tovább terelni, mert ha belebonyolódnék, továbbfejlődne bennem a félelmed, s ezzel feleslegesen árthatnék magamnak.
Úgyhogy szerezz egy kellemes tükrös élményt szerintem mielőbb! :-) Két tükörrel nézd meg magad hátulról, ahogy ritkán látod, vagy fényképezd magad le a tükörképeddel együtt, vagy bármi más ötleted lehet. Szerintem így megtörheted a rosszérzésed hatalmát.
Ha sikerült, kérlek írd meg! :-)

Nem szeretném hogy kedves tükörbarátom kedvedet szegje, inkább mosolyogj rá, hidd el visszenevet!

:-) (-:

Megfogadtam a tanácsod
2009. március 17. kedd, 15:13 | hajni19840203 (útkereső)   Előzmény

Megfogadtam a tanácsod, és pici fiammal bohóckodtunk egyet a fürdőszoba tükör előtt. :) Már megbarátkoztam vele, minden oké. Apránként sikerül a félelmemet feloldani. Köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólásokat! :) Amúgy én sem nézek horrorfilmeket már évek óta, úgyhogy tényleg nem tudom mi ütött belém, de most már nem is fontos :)

Mosolyogj
2009. március 17. kedd, 17:46 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

A városunkban van pár lottózó, és kettőben is van tükör. Jól látható helyen, és felirat is van alatta.
Az egyik: A szerencse mosolyog Önre! A másik: Következő szerencsés nyertesünk.
Önkéntelenül is elmosolyodik az ember. Ilyenkor a tükör kedves barát, pláne sok mosoly után.

husztisanyi képe
Van egy másik világ is a tükörben.
2009. március 17. kedd, 15:46 | husztisanyi

Egy évtizeddel ezelőtt, amikor még Veszprém és a Balaton között laktunk, eljártunk egy ismerősünkhöz mozgásórákra. Kati balettot is oktatott, ezért a terem egyik fala végig tükör volt.

Ahogy megérkeztünk, szinte rögtön átmentem gyerekbe és élveztem, hogy mindenütt magamat látom. Az egy órás foglalkozás végén volt egy gyakorlat, amiben a tükörrel szembe kellett ülnünk és mozdulatlanul Önmagunkat néznünk.
Izgalmasnak ígérkezett, ezért teljes összpontosítással kezdtem neki!

Olyan 15 perc után, kezdtem azt érezni, hogy a tükörképem nem csak egy tükröződés a fémfelületen, hanem kezd személyessé válni, mintha fokozatosan életre kelne! Nem nézett, nem mozdult másként mint én, mégis egyre inkább azt éreztem, hogy a tükör már nem csak visszatükrözi ezt a világot, hanem egy másik világot látok benne, egy kapu az odaátra.

Pár perc után úgy éreztem, hogy az itt levő testemből kezd kiszállni az élet, a személyiségem, vagy valami, ami én vagyok, és átáramlik a tükörképembe, azt feltöltve élettel. Folyamatosan fogyni éreztem magam, Őt pedig egyre csak növekedni, életre kelni!
Ettől nagyon megijedtem és arra gondoltam, hogy ha hagyom tovább menni ezt a folyamatot, akkor én itt meghalok, Ő pedig egyszerűen feláll és kisétál a tükörben látható teremből és végleg elviszi a lelkemet a saját világába.
Kicsit mintha még a kárörömöt is éreztem-láttam volna az arcán, de ez persze bőven lehetett az én kivetítésem!

Talán az utolsó pillanat volt ahhoz, hogy összeszedjem a maradék energiámat és elkezdjem visszaszívni magamat, a valóságomat az itt levő testembe. Jó pár percig is eltartott a lélekmentő gyakorlat, harcolt a tükörképem is a saját létéért, de végül sikerült mindent visszavennem!
Akkor felpattantam és kiszaladtam az udvarra.


Évekig nem mertem, nem tudtam tükörbe nézni 1-2 másodpercnél tovább, mert láttam, hogy Ő megint ott van és követeli Tőlem a saját létét, Ő akar élni helyettem!
Ma már nagyon ritkán jut eszembe ez a történet, de talán csak azért, mert emiatt szinte teljesen leszoktam a tükör használatáról.

Minden megváltozott.
A tükrök kapuk lettek, amin félek bemenni.

pont ilyet éreztem én is!
2009. március 17. kedd, 16:20 | hajni19840203 (útkereső)   Előzmény

te jó ég pont ilyet éreztem én is! mintha a tükörképem elszívná a lelkemet vagy mi...! csak ezt nem mertem ide írni, mert ez nagyon bizarrul hangzik, és attól tartottam bolondnak néztek vagy ilyesmi. most már nem félek, de én sem nézek többé olyan mélyen a tükörbe. milyen foglalkozás az, ahol ilyesmit gyakoroltatnak? :(

husztisanyi képe
A tükrös gyakorlat amúgy egy elfogadott technika.
2009. március 17. kedd, 19:35 | husztisanyi   Előzmény

Ez egy személyiségfejlesztő foglalkozás volt, a tükrös gyakorlat amúgy egy elfogadott technika, csak van, akinél mélyebb élményeket vált ki!

Akkortájt olvastunk Carlos Castaneda könyveket, azokban ütős történetek vannak a tükör használatáról más világokkal való kapcsolattartáshoz.
Szerencsére az egyszerűbb mágikus technikák eredményeitől is rendesen megrémültünk, így aztán nem próbáltuk ki az erősebbeket és elkerültük a diliházat is.

Don Juan technikái mellé még gombát se kell szedni, akkor is úgy érzi az ember, hogy kifordult Vele a világ!

Tükör meditáció
2009. március 19. csütörtök, 14:42 | Almás (útkereső)

Tükrünk elõtt, az arcunkat szemlélve magvas gondolataink támadnak, szinte alászállunk belsõ világunkba. Egy tükörbe vetett pillantás néha felér egy meditációval. Olyan, mintha valódi lényegünket, belsõ énünket próbálnánk kifürkészni, amikor a külsõnket vizsgáljuk. Õszintén vetítjük ki belsõ valóságunkat? Vagy egy idegen néz vissza ránk, akit nem ismerünk, talán meg is rémít minket? A tükör alkalmat ad rá, hogy kérdéseket tegyen fel, hogy tisztába jöjjön magával, a cselekedeteivel, a döntéseivel. Kérdezze: nyugodt a lelkiismeretem? Õszinte vagyok magamhoz?

Őszinte vagyok a környezetemben élõ emberekhez? Az vagyok, aki lenni akartam, vagy az, akinek a környezetem szeretett volna látni? Valódi énünkhöz szállunk alá a pupillánkon keresztül, legbelsõ valónkat kutatva. Úgy érezzük, megtisztulunk, és felfedezhetjük az igazságot. Amikor a tükörképét nézve saját szemébe mélyed, olyan, mintha magának gyónna. A tükör ablakot nyit egy másik világba, egy olyan világba, melynek csak egy részére felügyel a tudatunk, mégis hatással van az életünkre. Fésülködõasztaluk elõtt gyakran meditálnak így a nõk, nem hiúságból, hanem a szó szoros értelmében önvizsgálatként.

Az õsi bölcsesség szerint a tükörben a lélek verõdik vissza. Egy közismert orosz babona tiltja, hogy törött tükörbe nézzünk, mert az elszakíthatja az auránkat, megtörheti az életerõnket.
Az alábbiakban néhány hatásos, tükörrel végezhetõ eljárást mutatok be. Ezek a módszerek jól kiegészíthetik az asztrálteste és az egész aurája kiegyensúlyozásáért végzett munkáját.

A tükör kiválasztása és ápolása

Gondosan válassza ki a tükröt, amellyel dolgozni fog. Akkor a legjobb, ha tiszta és új. Régi, antik, de fõként kopott, repedt tükröt semmiképp ne használjon.
Úgy tartják, a tükör elnyeli a környezetébõl érkezõ információ pozitív és negatív energiáját. Régi szokás szerint letakarták a tükröt abban a házban, ahol valaki meghalt így akadályozták meg, hogy a tükör magába szívja a halál energiáját. Tehát minden alkalommal tisztítsa meg alaposan a tükrét munka elõtt, csak természetes anyagokat használjon, és az óramutató járásával megegyezõ irányban törölje meg az üveget. Tetszés szerint egy kevés szalmiákszeszt is cseppenthet az anyagra, hogy még tisztább legyen a tükre.

Tükörgyakorlat a nap végén

A következõ módszer segítségével eltávolíthatja aurájából a negatív hatásokat. Megszüntetheti a nap során szerzett kényelmetlen, nyugtalanító érzéseket. A gyakorlat eloszlatja a feszültséget és megtisztítja a lelket.
Lefekvés elõtt szánjon rá naponta 5 percet.

- Gyõzõdjön meg arról, hogy a tükör tiszta, utána álljon vagy üljön elé.
- Elemezze a napját, közben mereven nézzen a saját szemébe, és figyelje az arckifejezését. Elevenítsen fel minden pozitív és negatív érzést, melyet aznap tapasztalt.
- Vizsgálja meg, hogyan reagált bizonyos helyzetekre, állapítsa meg, helyesen döntött vagy sem. Ezzel lezárhatja a napot.

Tükörgyakorlat asztrálteste felderítésére

Amikor már rendszeresen végzi az elõzõ gyakorlatot, rátérhet a tükörmunka fejlettebb változatára. Az alábbi eljárás alaposan kitakarítja az auráját, felderíti és táplálja az "asztráltestét".
Bármilyen tükör jó, lóghat a falon, állhat az asztalon. Csak ne felejtse el megtisztítani használat elõtt. Két egymást követõ napon, lehetõleg déli egy órakor végezze a meditációt.

- Induljon el a tükör felé, 30 centiméterrel elõtte álljon meg.
- Nézzen egyenesen, lehetõleg pislogás nélkül 10 percen keresztül a tükörbe. Függessze a tekintetét közvetlenül a saját szemébe, mélyedjen el benne egészen.
- Létfontosságú, hogy ez alatt az idõ alatt csak szép dolgokra gondoljon (gyönyörû emlékek, szívmelengetõ pillanatok), vagy egyszerûen ismételje a saját nevét újra meg újra.
- Közben hallgathat zenét, a kedvenc számát, bármit, ami a múltja kellemes eseményeire emlékezteti. Tapasztalatom szerint Mozart zenéje rendkívül kedvezõen hat erre a meditációra.

*
*
*

Neten leltem Neked :-) Nekem ?

Ayasofia képe
önmagam
2009. március 19. csütörtök, 16:51 | Ayasofia

Pár éve megfogant bennem egy Ayasofia-féle mondás:

Ha tükörbe nézek,önmagamat látom,belülről.

...így bár valójában másféleképp,de alkalmazom a tükör meditációt...nem félek a tükörtől,ha tiszta a lelkiismeretem. Nem véletlen az sem,hogy "a szem a lélek tükre".Nézzünk a szemébe annak,akivel beszélünk,s a retina apró mozgásaiból,vagy akár a szem mozdulatokból kiderül,mennyire őszinte a beszélgető partner... nos sokszor halljuk és talán mondjuk is:-Nézz már a tükörbe öregem!-
Ezzel valójában azt kérjük tőle,hogy nézzen önmagába,ő talán nem is tudja,de amennyiben képes odaállni és nézni magát pár percig,ráébred a tényre,hogy önmagát látja - belülről.

kardoklovagja2 képe
Bennem van a tukor.
2009. április 04. szombat, 13:15 | kardoklovagja2   Előzmény

Reggel csinalom a tukros megismerest.elobb szoktatom magam a merev nezeshez.Megvarom mig minden fenyes lessz.Aztan elojon az auram,ha nem hat rasegitek egy fejmozdulattal.Ez inkabb egy belso mozdulat.Az auram legtobbszor az aranysargaban jatszik.Gyonyoruuuuuuuuu.Erzekelem latom magamat egy angyal ban meghosszabodni.Tagultabb reszemkent.Ez ugy nez ki,mint ha az angyali reszem a ketkezevel az arcomat fogja jo magasbol,inkabb erejevel tartana.Mintha az egesz vilagot velem egyutt tartana.Egy hinta szeruen.Ringat es annyira megemeli bennem a szeretetet,hogy mar atleptet a gyonyor be.Elulnek egesz eletemben ilyen hintaba.Van mit fenyezni magamon,hogy minel tobb gyonyort eltudjak birni.Amilyen mertekben elbirom a fajdalmat olyan mertekben a gyonyort is.Minden egytorol fakad.

Tükrök 2 (:P)
2010. november 21. vasárnap, 18:49 | Alexandria (útkereső)

Nekem folyamatosan meggyűlik a bajom a tükrökkel. Elég érzékeny vagyok a túlvilági dolgokkal kapcsolatban. Ezt azért is merem kijelenteni, mert már több ember halálát is megálmodtam, továbbá baleseteket is, nomeg nem hagynak aludni éjszakánként. A tükrökkel viszont az a baj, hogy sosem magamat látom bennük. Mintha valaki más lennék. Nem ismerem fel a lányt a képen. Van, hogy eltorzul az arcom, van, hogy egészen márvalaki alakját látom... Nem hiszem, hogy a tükrök átjárók, mert akkor mindenütt ott lennének a "kis barátaim". Kétségtelen, hogy rejlik valami erő bennük, amit viszont mi magunk hívunk elő. Nem vagyok babonás, a tükrökkel kapcsolatban is csak azokat ismerem, amik "ha összetöröd a tükröt 7 év balszerencse ér/ 7 évig nem mész férjhez". Nem beszélem be magamnak az ilyeneket.
Óh igen és a másik nagyon "érdekes" dolog a számomra, hogy előfordul egyfajta személyiségváltás nálam, ha belenézek a tükörbe. Olyan, mintha elaludtam volna, de mégsem alszom. Ködös minden. Mintha valaki más lennék, aki szintén én vagyok, de nem az, aki általában szoktam lenni.
Ja és még valami. Nem vagyok skizofrén.