Napok óta szétesett és depressziós voltam, lelkem tele volt félelemmel. Délelőtt megkerestem Sanyit, hogy adjon tanácsot. Két meditációt vezetett nekem. A másodikban hatalmas felszabadultság érzést éltem át, amit azóta is érzek.

Önértékelés meditációt csináltunk, s mivel elég labilis alapról indultam, először a pozitív minőségekre kérdeztem rá, hogy kicsit erősebben, jobban felfegyverkezve nézzek majd később szembe a félelmeimmel. Az alap probléma ugyanis az volt, hogy "véletlenül" hatalmába kerített a félelem. Csak úgy jött "magától".
Elmélyülés után rákérdeztem az előre kiválasztott minőségekre (pl.: megbízhatóság, háztartásvezetés, precizitás stb.) Ezekben tudtam biztosan, hogy elég jó vagyok. Ezekre kb. a várt választ kaptam belülről, a lelkemből.

Egyszer csak hirtelen felszakadt egy kérdés belőlem: Miben vagyok a legjobb?

A válasz azonnal érkezett: elégedetlenség 100%!

Megdöbbentem, de egyben hatalmas felszabadulást éreztem. Egy pillanat alatt megértettem, hogy mi volt az oka a "csak úgy" rám tört depressziónak. Múlt héten elkezdem valamit csinálni, és nem voltam elégedett, sőt kifejezetten elégedetlen voltam önmagammal napokon keresztül, hogy én semmire se vagyok képes stb. A félelemmel, depresszióval arra mutatott rá a belsőm, hogyha ilyen nagyfokú az elégedetlenség önmagammal szemben, akkor ilyen nagy mértékű félelemmel figyelmeztet, mint egy hatalmas piros felkiáltó jel, hogy vegyek már észre valamit. Hát észrevettem, megnyugodtam, rádöbbentem arra, hogy mennyire másképp értékeli a logikus elmém a dolgokat, mint a belsőm. És, hogy érdemes az utóbbira hallgatnom.

Megdöbbenés volt az is, hogy egy negatív minőségben vagyok a legjobb, és ennek is megvan a miértje. A belsőm jobban ismer, és tudja, hogy valamiben a legjobb akarok lenni. Hát tessék, ebben vagyok a legjobb. A legnagyobb mínusz, az már érdekes! Mert "a legnagyobb", igen az egóm az mindig valami "leg" - eket keresett. Ezen keresztül tudott "megfogni" a lelkem. A legnagyobb mínuszon.

A meditációban az is kijött, hogy amiben igazán jó vagyok, az a mese vagy történetek írása. Ez már több meditációban előjött korábban, hogy ezzel foglalkozzak, de mindig a végére hagytam a dolgot. Majd ha megtanultam angolul, majd ha ..... egy hosszú lista .... ez meg ez lesz, majd akkor írok. Most már tudom, hogy számomra a legfontosabb dolgok között van az írás.

Felszabadultan, 100%-os ELÉGEDETTSÉGGEL jöttem ki a meditációból.

Köszönöm Neked, Sanyi ezt az élményt!