Valamelyik reggel ébredés után, fél-álom állapotomban kezembe vettem a kis kabala-aranyamat, hogy érezzem a rezgését, érezzem a gazdagság érzését. Ahogy a kezembe fogtam, hirtelen belém nyilalt a tudat, hogy akármennyi aranyat magamhoz ölelhetnék, akkor sem lennék gazdagabb, mivel a gazdagság érzésének a szívemben kell élnie és ott pedig jelenleg nincs meg az érzés. Az aranyat kívül ölelem és belül nincs meg hozzá az érzés. Íjesztő volt a tudat, hogy belül kell megteremtenem az érzést és a belső érzés független attól, hogy kívül fogok egy darab aranyat vagy sem. Ha belül meg van az érzés, akkor megjelenik kívül is.

Ez csak egy picike aranydarab, de lehetne nagyobb is, akkor sem érezném magam gazdagabbnak, mivel a szívemben nincs meg a gazdagság érzése. Kívülről lehetne több aranyom, hiába ha belülről nem érzem az érzést. Egyébként is mekkor mennyiségtől érezném magam gazdagnak? Mi az a pénzösszeg, amikor azt mondanám, hogy gazdag vagyok. Eszembe jutottak a gyerekek, akik gyűjtik néha az aprópénzt. Minél több aprópénzük van, ők annál boldogabbak. Ők még belülről érzik a gazdagságot, hisz talán még kívül nem ismerik az értékét. Bár már ők is a mennyiségre mehetnek, csak úgy ránézésre. Én felnőttként, már az értéke alapján döntök.

Megéreztem azt, hogy mit jelent a szívben megteremteni az érzést, ami utána megjelenik a külvilágban. Amennyiben a szívemben nincs meg az érzés, akkor halmozhatom én a pénzt, mindig egyre többet és többet fogok akarni, mert belül nincs meg az érzés, és így kívülről szeretném pótolni. Ezzel az érzéssel megéreztem azt, mit is jelent az, amikor arról beszélnek, hogy ami bent az kint. Mindig először belül kell megteremteni mindent, ami aztán kívül magától megjelenik.

A szívben történő teremtésre az élet adott is nekem egy jó példát, hogy megértsem még jobban a szívvel való teremtést.
Már korábban is írtam, hogy szeretek négylevelű lóheréket keresni és találni. A lényeg a keresésen van. Ha látok egy lóhere mezőt, akkor megállok és keresem a négylevelű lóherét. Találok is. Csakhogy én kívül voltam és kerestem a lóherét. Igaz van, aki úgy sem talál, ha keresi. A különbség annyi köztünk, hogy én már hiszek benne, hogy találok, a másik pedig talán nem. A különbség a hitünk, de a lóherét még keresnem kell. Most épp gyakorlom az Isteninek való átengedést. Már nem akarok én tenni dolgokért, szeretném, ha engem találnának meg a dolgok. A lóhere is ilyen. Már nem akarok keresni.

A múltkor kirándultok és túráztunk egy kicsit. Körbementünk egy kis tavat, dombra fel, dombról le. Egyszer megálltam valahol, lehajoltam, lóherék voltak. Lehajoltam és szinte a lábam előtt volt a négylevelű lóhere. Nem kerestem. Csak egyszerűen megtaláltam.

A különbség számomra ezt jelenti. Mindig boldog voltam akkor is, amikor én kerestem a négylevelű lóheréket és találtam is. A boldogság azonban sokkal nagyobb volt ebben az esetben, amikor egyszerűen a véletlenül ott álltam meg, ahol ott volt a négylevelű lóhere, egyszerűen „belebotlottam”.

Az álmokat úgy is meg lehet teremteni, hogy hiszünk benne és kívül mindent megteszünk érte. Számomra azonban nagy különbség az, amikor megteremtem a szívemben és utána az élet tálcán kínálja fel nekem a lehetőségeket. Én így szeretném megvalósítani az életemben az álmaimat.