Mióta itt vagyok, elég gyakran megyek haza. Úgy érzem, szükségem van rá. Augusztus közepén jöttem vissza és terveztem, hogy november első hetében hazamegyek, utána pedig Karácsonykor. Megérdeklődtem a jegyet, lefoglaltam, de még nem fizettem ki. Először fordult meg a fejemben, hogy mi lenne, ha itt maradnék Karácsonyig, vagyis majdnem 4 hónapot. Ki akartam próbálni. Természetesen bennem volt a gondolat, hogy oké, most jól érzem magam, de mi van, ha októberben meg már nagyon vágyom haza, jegy meg sehol. Jegyet talán még vehetek, csak esetleg jó drágán. Nem igazán tudtam eldönteni mit is szeretnék. Már nagyon ki kellett volna fizetni a jegyet, mert különben törlik a foglalást. Határidőre nem fizettem ki. A sorsra akartam kicsit bízni, hogy mi legyen. Ha törlik a foglalást és utána már nincs olcsó jegy, akkor kipróbálom magamat és itt maradok. Ha meg van, akkor hazamegyek. Reggel üzenet várt az utazási irodától, ahol jegyet szoktam foglalni, hogy megelőlegezték nekem és kifizették a jegyemet. Ezek után természetesen elfogadtam és kifizettem a jegyet, vagyis november első hetében ismét otthon vagyok. Jobb ez így, most egyelőre jól érzem magam, de azért még mindig van egy hónap addig, és talán akkor már nagyon fogok örülni, hogy mehetek haza.

A múlthéten kaptam infot a régi általános iskolás osztálytársaktól, hogy buli lesz. Az 5 éves osztálytalálkozót mindig megtartjuk, épp tavaly volt. Most viszont különleges lesz, mert összehoznak egy évfolyam-találkozót és 3 osztály lesz együtt. Azt mondták épp október utolsó hétvégéjére tervezik (én épp október 29-én megyek haza és november 6-án jövök vissza). Éreztem magamban, hogy micsoda véletlen, hogy én épp azon a héten vagyok otthon, ha ott kell lennem, akkor úgy fog alakulni az időpont, hogy épp otthon vagyok. A végeredmény, november 5-én lesz a buli, én pedig épp otthon vagyok, vagyis el tudok menni.

Most már nagyon örülük neki, hogy megvan a repjegyem haza, mert most vagy kihagynám a bulit, vagy vehetnék egy drága repjegyet. Vagyis rábíztam magam az Istenire (félig-meddig, mert az időpontot én választottam a hazaútra, bár már ez is lehet, hogy Isteni sugallat volt) és úgy alakultak a dolgok, hogy épp azon a héten vagyok otthon, amikor a buli lesz, ott kell lennem.
Az Isteninek való átengedést még mindig gyakorlom. Ez a kis történet kicsit megerősít benne, hogy nyugodtan átadhatom magamat neki. Olyan érzésem van, mintha az egóm akarna irányítani, épp azért, hogy le ne maradjak valamiről. Csakhogy talán épp ebben az esetben maradok le valamiről, ha hagyom, hogy az egóm irányítson és ne az Isteni. Ha megengedem, hogy az Isteni irányítson, akkor mindig a megfelelő helyen leszek a megfelelő időben.