Tükör a mindennapokban
A kezdőkkel szeretném megismertetni a tükör módszert ebben a blogban, szeretném ha megosztanánk a tapasztalatainkat, sikereinket amiket a tükör módszer alkalmazásával értünk el.
Mik azok a dolgok, történések, személyek akik minket tükröznek? Erre az a válasz, minden. Amit elfogadunk és csodálunk a külvilágban, az magunkban is elfogadjuk és csodáljuk. Amit elutasítunk a külvilágban, az tükrözi a saját, nem szeretett tulajdonságainkkal, elkerülni vágyott eseményekkel történő szembenállást.
Bennünket tükröznek a
- félelmeink
- az autónk állapota, meghibásodása
- hogyan ünneplünk
- a testünk, rugalmas vagy rugalmatlan, sovány, kövér, egészséges vagy milyen betegsége van
- a másik ember viselkedése, mi bosszant, dühít, bánt
- a kutyánk, macskánk viselkedése, betegségei
- tárgyaink, kacatjaink, értékeink
- a sorsunk
- az ismétlődő helyzetek
- az életerőnk
- a véletlenek
- milyen a ház, lakás ahol laksz, melyik résszel van probléma, mi romlik el
A felsorolást Tepperwein Itt és Most élj c. könyvéből ollóztam és kissé átalakítottam.
Hozok egy gyakorlati példát az életemből, érdemes azt összeírni ami gondolkodás nélkül, azonnali válaszként jelentkezik.
Mitől félek? Hogy elfogy az összes pénzem.
Az autóm? Középkorú és szét van hajtva.
Ünneplés? Nem vagyok fontos.
Testem? Merev, híztam, kis kilengések fel, le a súlyomban, talán pici fogyás. Középkorú.
Mi zavar a másik emberekben? Ha hülyén gondolkoznak.
Kutyák? Sérves kutyákat vettem.
Ismétlődő helyzetek? Túlköltés utána nadrágszíj módszer, kölcsönök. Egyre kisebb összegekben.
Kacatok? Nincs, annyiszor költöztem.
Értékek? A tudást tartom értéknek. A gyerekeimnek van pár nagyon jó cucca, pl számítógép, telefon, nekem mindenből a legvacakabb.
Sors? Menekülés, túlhajtottság
Életerő? Fáradt vagyok, de az energetikai ismereteim miatt még bírom :-)
Véletlenek? Váratlan pénzek, szerencse, Isteni gondviselés
Ház? Túl drága albérlet, derítő full tele, néha legyőzzük a rumlit, néha a rumli győz le bennünket, a kilátás nagyon szép, az ablakok piszkosak
Ebből szépen össze lehet rakni a probléma gyökereit és a szükségszerű változtatásokat.
Először is elfogadni azt, hogy itt tartok, ettől még nem vagyok hülye :-) Bár van némi javulás, de az áttörés még várat magára. A gondolkodásnak, érzelmi életnek rugalmasabbá kell válnia, el kell engedni a nehézségeket, megváltoztatni a gondolkodást, hogy több pénz több és még nehezebb munka ( apai minta ) az érzelmi szennyeződéseket ( derítő ). Az érzelmi szennyeződések elfojtott bűntudat, ami vezekelteti az embert. Önértékelést helyre kell tenni, befogadni az életemet megkönnyítő új dolgokat, új helyzeteket, új megoldásokat. Elfogadni az önként segítőket és megkeresni a segítséget, ha elfogytak az önkéntesek. Elengedni azt, hogy egyedül kell mindent megoldani. El kell távolítani a blokkokat az anyagi jólét elől a félelmek feloldásával. A munka minőségi színvonalán kell elsősorban változtatni. Feloldani az hogy ez egy harc. Lassítani, jobban átgondolt ésszerű döntéseket hozni, használni az intuíciót ( ablakpucolás ).
Egyáltalán megtanulni azt, hogy a teljesítményektől függetlenül szeretni és értékesnek tartani saját magam.
- Domoszlai Katalin blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
9 hozzászólásElolvastam ezt az oldalt és fellelkesedve,az első pontjához ,a balesetek szerepe az életünkben,írtam
egy saját megéléseken szerzett tapasztalatokra épülő hozzászólást,amiben is eléggé kitártam az életem utóbbi 10 évét,hibáit ,felismeréseit,tapasztalatait.
Erre elmegy az internet,és szépen elszáll a hozzászólásom.
Ez pont fél éve fordult elő úgyszintén egy ilyen kitárulkozás alkalmával,ami valamiért szintén nem mehetett át.
Két ilyen véletlen nincs!
Most már nagyon érdekelne a dolog,merthogy ezt a két alkalmat kivéve,soha sem szakadt meg az internet kapcsolatom:)
Miért nem mehet át,amikor őszintén beszélek magamról,az elkövetett hibákról,a felismeréseimről,a tanulságokról?
Van valakinek ötlete?
Nekem olyankor szokott ilyen "balesetem" lenni, amikor még nem érkeztem el a végső megoldásig, de az egom már dicsekedni akar a felismeréseivel, hogy spiri-nagyságában tetszelegjen.
Az érdekes az, hogy mikorra valóban megérkezem a megoldáshoz, addigra a kedvem is elszáll, hogy bárkivel is megosszam élményemet, tapasztalataimat. De ugye ez nem azt jelenti, hogy soha nem osztom már meg, csak azt, hogy már nem kedvből teszem, hanem amikor kell, amikor tényleg helye van!
Nem tudom nálad hogy van? Amit én írtam ,úgy gondolom helye lett volna,mert egy időben törtem zúztam magamat,szó szerint kicsúszott a lábam alól a talaj,ahogy az életemben is.
Egyáltalán nem spiri dicsekvésről szólt:),épp ellenkezőleg.
Ez a vidékre költözésem után volt,az akkori baleseteimről írtam,és hogy mennyivel jobban jártam volna,ha már az elsőre odafigyeltem volna,több évi szenvedéstől megkíméltem volna magamat,ha rájövök rögtön az első figyelmeztető balesetnél,amire kellett volna.
Amit a másik blogban belinkeltél,az az oldal pont ezzel kezdődik:)
http://www.principyzivota.eu/hu/six_points_hu.html
A saját rossz példámon keresztül szerettem volna ,,bemutatni'',hogy mennyire rosszul jár az ember,ha ,,szél ellen pisil'',és nem figyel oda az intő jelekre,történetesen /épp/ a balesetekre.
Amik persze egyre durvábbak,egészen addig amíg az ember végre nem hajlandó meglátni bennük,hogy miért is történnek,mit mutatnának az embernek?
Én akkor voltam csak hajlandó erre,amikor eltört végre a lábam,és ha tetszett ha nem, meg kellett állnom.Leülni és átgondolni az utolsó 5 évemet. A baleset miatt kaptam erre egy hónapot.
E nélkül pedig tapostam volna tovább ész nélkül a mókuskereket.
Magát a lehetőséget /a felismerésre/ a balesetet,amit a sors adott ,ha úgy tetszik ,,ajándékként'',
hogy az embernek lehessen más választása is.
Én nagyon hálás vagyok ezért a balesetért:)
még nem kiérleltségével való okolása, de mit módosít az a helyzeten , ami meg nálam gyakori, hogy utána legtöbbször nem megy el a kedvem , hanem szinte szóról szóra újra leírom ,felidézve az eredeti lendületet ,ill.ha módosítom,akkor azt egy átgondolás után teszem ,és így válik az számomra még csillogóbbá .Üdvözlettel:felacso
Köszönjük a blogot, mert való igaz, hogy sok minden tükröz bennünket, s nekünk a leghasznosabb, ha ezt tudatosítjuk is.
Hadilábon állok az önbecsüléssel, önismerettel (sajnos még mindig, pedig már jó ideje "dolgozom" rajta)
A tegnapi egyik tükröm egyik értékelendő képességem tudatosítására tanított meg.
A nyüzsgő, zajos - de szeretett! - belvárosban lakom. Reggel 9 után kiléptem az utcára és megcsapott a frissen vágott fű illata. Szétnéztem, s magam körül csak a betont és a zöld fákat láttam, fű a közelben sincs. Már képzelődöm is, de rendesen gondoltam magamban. Ám a sarkon túl 4 nagy háztömbbel arrébb, kint a templom téren, valóban füvet nyírtak.
Örömmel töltött el, hogy nem hallucináltam, nem képzelődtem, hanem valóban jól éreztem. Megerősödött bennem az, hogy igen az érzékszerveim nem csapnak be, csak meg kell tanulnom megbízni bennük és értékelni azt, hogy ilyen jól a segítségemre vannak/lehetnek, ha hagyom az általuk közölt benyomásokat tudatosodni.
Lehet, hogy újra jó lenne elő vennem azt a klasszikus módszert, hogy elkezdem írni, hogy mik azok, amiket értékelni tudok magamban?
Egy másik tükröm: a munkahelyemen az ügyfél átvette az általa kért árút és szinte utasítva közölte, hogy bontsam ki.
A legelső találkozásunkkor ugyanez lejátszódott úgy, hogy rajta kívül még 3-an voltak benn, arra várva, hogy foglalkozzak velük is. Akkor megtagadtam a kibontását. Mire ő kifakadt, hogy: "Maga nem azért van itt, hogy engem kiszolgáljon?" Engem annyira megdöbbentett a kifakadása, hogy csak szép csendben annyit tudtam válaszolni vállrándítva: "De biztosan!" S belül rögtön tudatosítottam, hogy ez csak az úr elvárása, aminek nem akarok megfelelni.
Mostani találkozásunk előtt láttam a nevét, hogy újra jön a csomagjáért, ezért szabad percemben benyomtan a nevét a google keresőbe... s mit ad Isten az jött ki, hogy az úr azon kevés XXI. századi arisztokraták egyike, akiket egy grófi rang illet(ne) meg a felesége pedig egy koronahercegnő.
S az derült még ki, hogy csak 57 éves. Ez megdöbbentett, mert a kifakadásakor egy házsártos öreg férfit jegyeztem meg.
Amikor most bejött az döbbentett meg, hogy jééé, tényleg ez a férfi nem is olyan öreg, mint amire emlékszem.
Utána pedig az, hogy mindketten igyekeztünk viselkedni és egymást emberként "kezelni". Ezek után most szó nélkül - bár eléggé bizonytalan kézzel - kinyitottam a csomagját és a kezébe nyomtam a tartalmát, majd miután megköszönte, békésen elköszöntünk egymástól.
Miben tükrözött engem? Igen, én is tudok így kifakadni, s akkor az valszínű engem is így öregít. Igen, van, hogy én sem tudok megfelelően kérni, csak utasítva, még ha ezt a környezetem nem is mutatja tükörként a köztünk lévő szeretetkapcsolat miatt.
Igen, bennem is vannak/lehetnek irracionális elvárások mások felé.
Igen, most a békesség kedvéért inkább tettem amire utasított, de ezt 5 percig igazán kibírtam, viszont hála Istennek nekem csak 5 percig kellett kibírnom őt (Ő már több mint 50 éve él együtt önmagával és a koronahercegi rangú nejével)
S még az is helyrebillent bennem, hogy én az igazi arisztokratákat jólnevelt, nemeslelkű embereknek hittem (mert eddig csak ilyenekkel sikerült találkoznom). Nos ez egy téves hit bennem, mert a nemeslelkűség és az arisztokrataság nem feltételezi egymást.
Örülök neki és köszönöm, hogy egy arisztokrata "túlkapásával" szemben is sikerült "embernek" (emberségesnek) maradnom. Másrészt az úr álarca mögött is sikerült kicsit megpillantanom az esendő és sebezhető embert, mint amilyen én is vagyok.
A csomagot ugyan kibontottam, de a kezem megmutatta számomra, hogy van bennem még egy kis belső tiltakozás azért. Köszönöm ezt a visszajelzést, amely őszintén tudatta velem azt, hogy pillanatnyilag hol is tartok.
Köszönöm ezt a széles spektrumu tükröt, amelyet az embertársam elém tartott a jelenlétével.
Tanulságosak a történeteid Marcsi.Természetesen én sem díjazom az ,,arisztokrata'' úr felsőbbrendű viselkedését,de had' mondjak valamit a Magyarországon élő arisztokraták védelmében.
Akik nem emigráltak a háború alatt,után,azok olyan meghurcoltatáson és mindenükből kifosztáson, megaláztatásokon mentek keresztül,hogy akár még egy ilyen viselkedésen sem csodálkoznék azok után.
Teljesen megfosztották őket a gyökereiktől,mindenüket szó szerint elrabolták,és barakkokba kitelepítették őket,és úgy bántak velük ,mint az állatokkal,illetve még úgy sem.Azt viszont szem előtt tartva,hogy nap mint nap el ne felejtsék jó mélyen megalázni őket./Persze nevelő célzattal !:)/
Akik emigráltak,azok is sérültek sokat lelkileg,és szintén itt maradt mindenük,és a honvágy is kínozta őket /meg az itt maradt hozzástartozóik sorsa/,mire esetleg a 80 as évek végétől már hazajöhettek.
Szóval én részemről ilyen sors megélések után semmin sem csodálkoznék,hiszen mindenképpen torzul a személyiség,még a legnemesebb embernél is.
Mi ebbe bele sem tudunk gondolni,egy ilyen helyzetbe,amin ők és a gyerekeik évtizedeken keresztül átmentek.
Csak az arisztokratákról beszéltem általában,mert a korona herceg természetesen nem lehetett nálad több okból sem. Sem Habsburg Ottó/98/,sem pedig a fia György/47/,(már az életkor sem stimmel), semmiképp nem járhatott személyesen nálad a csomagjaiért:) A korona herceg az a király fia,a trónörökös. /Ha csak nem álruhában ,mint Mátyás király:D/
Remélem nem veszed kioktatásnak,csak a hitelesség kedvéért:)
Hogy hogyan jön ez az önismerethez? Hát ez is megérne egy ,,misét'',ebbe belegondolni,hogy velük mi történt,és hogyan lehet egyáltalán élve túlélni egy ilyen helyzetet,és azután pedig az ,hogy ezek után hogyan maradhatna mégis egészséges egy lélek,és a személyiség? ,aki átment ezeken a megpróbáltatásokon. Egyáltalán hogyan lehetett ezt ép ésszel kibírni?
Persze ehhez tudni kellene ,amit velük műveltek.../És persze nem csak velük/.
Aztán érdekes lenne megvizsgálni a másik oldalt is,aki ugye ,,üldözöttből'' ,az üldözőjükké vált.
És bosszút állva a ,,sanyarú sorsáért'',magából kifordulva ,,igazságot'' osztott.
Micsoda évszázados elfojtások szabadultak ott fel,düh és vérengzések,bosszúállások formájában...
Na itt lenne érdekes tapasztalat a családállítás,hogy hány ős elfojtott sanyarú kiszolgáltatott élete,
dühe kulminált ezekben az emberekben amikor megízlelték a ,,szabadságot'',és a hatalmat.
Köszönöm Évi a kiigazításaidat.
Bevallom őszintén, hogy amiért nem szóltam vissza annak oka éppen az volt, hogy belegondoltam, hogy ki tudja miken kellett keresztülmennie az élete folyamán.
S igen az üldöztetés, vagyonelkobzás, megalázás nagyon is eszembe jutott.
S igen valóban nem ezt a szót használta a leírás, hanem ... herceg(nő) megjelölést. (...ennél jobban nem szeretném kiadni őket)
De asszem hogy a lényeg talán abban van, hogy több szempontból nagyszerű tükröm volt a nevezett úr, bárkit is tisztelhetek benne. Ezért örülök a találkozásunknak, bármennyire is nem volt könnyű, de mégis tanító jelleggel bírt számomra.
Nem csak a te számodra Marcsi,hanem az ö számára is.
Hiszen a következő alkalommal már egészen másként viselkedett:)
Márpedig akkor ő is elgondolkodhatott azon,hogyan is ragadtathatta el így magát?
És valószínű,hogy a te sokkal intelligensebb viselkedésed vezette rá erre:)
Nálunk rendszeresen elromlik valamelyik csap vagy eldugul valamelyik lefolyó. A csapok, szifonok cseréje szinte már hétköznapi dolog, most a WC van soron, immár másodjára (8 éve lakunk itt). A mosógéppel és a mosogatógéppel is rendszeres a probléma. Ja, és már a 7. porszívót használtuk el.
Minél több pénzt teszünk ebbe a lakásba, annál lepusztultabb...mint abban a filmben, amiben újítják a régi házat és egyre több a probléma vele, már nem emlékszem a címére.
Szerintetek ezek mit jelentenek?