Ma reggel jóga közben elkezdtem nevetni. Hogy 45 évesen, jógát tanulok, az önszeretet és jókedv spontán hulláma elborított. Egy nagy elfogadás, mindegy ma hogyan megy, milyen béna vagyok, tudom holnap picit jobban megy és jókedvet ad! Ennek kinyitottam a szívemet. Miután befejeztem, elkezdtem a kapott energiát felhasználni az anyagi gondjaim megoldására. Imaginációs gyakorlatnak az az ötletem támadt, hogy én egy sejt vagyok az élő univerzumban, a sejtből nézem meg, miért nem tudom az anyagi szinten a harmóniát megvalósítani. Először láttam egy fehér téglákból épült falat, nagy, nehéz kalapáccsal akartam széttörni. Kiderült, csak papírdobozok. Jó, akkor már egy blokk oldva, gondoltam, most felveszem a bőséget. Az összes receptorom mint karok össze voltak fonva sejt-testem körül, védekezően és dacosan. Kioldottam őket és kitártam. Jöhet a bőség, gondoltam. Hirtelen kívülről láttam magam, én voltam a test, Isten, maga, a sejt-énem gyulladt volt és a környéke is. Erre nagy szeretet hullám indult meg és a kezemet a gyógyító energiákkal rátettem arra a pontra. Egyszerre voltam mindkettő! Sírni kezdtem, pedig nagyon-nagyon jó volt... Utána felmentem az önmegvalósítás.hu-ra és kértem a webmestertől a segítséget a folytatáshoz.
Kérdés mára - Hogy érzed magad?
Mit üzensz mára? - Elfogadás
Imaginációs gyakorlat Börtönbe zárnak, cellatárs egy spirituális mester.
A mestertől trauma feldolgozáshoz kértem segítséget. A meditációs kép egy templom fala volt rózsaablakkal, kék színű díszítéssel. A téglák pár helyen fehérek voltak... Ahogy néztem, ó, ez a rózsaablak olyan mint egy mandala, a torok csakrára... Mi az igazság? Kívül vagyok... Kirekesztve... Akkor bemegyek ebbe a templomba. Bementem, a napfény egy csíkban bevilágított, Jézus várt rám és oda vezetett. Beálltam a fénybe. Megláttam a nagyszüleimet, akik kérték tőlem, bocsássak meg nekik... Mert szerettek, és csak azt tették amire akkor képesek voltak. Hogy mit tettek? Mikor tíz éves voltam, a szemem láttára lefogták az apámat és egy téglával eltörték a kezét! Mert a szüleim válása után a ház sorsát nem tudták eldönteni, még bírósági úton sem! Hát ne tudjon dolgozni, ne legyen pénze!
Már régóta tudom, a legnagyobb blokkom ez, amiért nem merek gazdag lenni, a félelem, hogy megpróbálnak megnyomorítani... A sejt testem körül elrejtem a kezeimet... Ha téglát látok inkább kívül maradok... Kívűlről, sóvárogva nézem a gazdagságot...Be vagyok gyulladva, mert félek, nagyon félek...
Ahogy néztem a nagyszüleimet, befogadtam a szeretetüket, el tudtam fogadni a bocsánat kérést. Nagy, tisztító sírás. És a légzőgyakorlat a végén, bal talpcsakrából szívom fel a Földből a gyógyító energiát, az égi dimenzióban fordul meg, majd a jobb talpcsakrámon keresztül adom vissza a Földnek.