Szív megnyitással, tudatosítással és befogadással.

Nekem mindig segít ha észre veszem a tagadásomat, ellenálosomat vagy félelmemet.
Vagy ha bármilyen erősebb érzelem megjelenik, legyen ez szégyen vagy más minőség.

Ha érzem az ellenállást, fájdalmat akkor tudom, hogy hazudok magamnak. És próbálom jobb színben feltüntetni magamat.

Megfigyelem az érzést és akkor már tudatosan bele, megyek az adott dologba. Így szembesülök a tagadásommal.

Majd elfogadással feldolgozom azt.

Ha nagyon nem megy, az elfogadása megkeresem az okait jelen vagy előző életben és oldom azt.

Igyekszem az életben felmerült szituációk által megélni ezeket.

Ha az elején direkt erre meditálok rá, akkor a ki vagyok én? Kérdést teszem fel.
Figyelem a válaszokat és befogadom azokat.

Az egom,vagyis énképem vizsgálata ugy torténik,hogy nem vizsgálgatom.
ADYASHANTI: URESSéG TáNCA címu konyvében így hasonlít:
Az egonk-énképunk olyan mint egy kert tele gyommal.Mihint végzunk a gyomtalanítással rájovunk hogy megint kezdhetjuk elolrol,a gyom visszano.Nem lehet énképunket soha teljesen megszuntetni,idonként ki kell gyomlálnunk.
Az ego-onképunk megszuntetése nem egyszeri és végképp nem állando dolog.Ahogy a megvilágosodás sem az.A ketto szorosan oszefugg.Mindketto csak ideiglenes.Csak állando meditácioval lehet az egonkat kigyomlálni,ugyanugy a megvilágosodást fentartani.A megvilágosodás már orokké megmarad,de a kinti világban torténo éléssel,fénye elfakul.A buddhisták épp ezért zárkoznak el a kulvilágtol.Minnél tovább fenn akarják tartani azt pszichikai állapotot amit a megvilágosodás nyujt.Hogy miképpen kell az énképunket gyomlálgatni-----rovid a válaszom--------meg kell halni.Minden nap----este amikor lefekszunk,meg kell halni------minden reggel pedig megszuletni,ujjászuletni.Most azt kérditek....hogyan haljak meg?Ezt a kérdést nem válaszolom meg.A válasz csak akkor válasz,ha magad josz rá.
Szoval az onképem én nem vizsgálgatom,hanem gyomlálgatom és állandoan.