Szeretem Petőfi verseit, mostanában meg különösen mélyülnek a szavak jelentései nálam, fogadjátok szeretettel:

Halálvágy

Sirt nekem, sirt, és koporsót
Mélyen fekvő föld alatt!
Hol nem élnek érzemények
Hol nincs többé gondolat

Oh fej, oh kebel, te kettős
átok életem felett!
Mért kinozni lángcsapású
Ostorokkal engemet?

Mért a vágy e lázas agyban
Szállni csillagok fölé?
Hogyha őt a sors haragja
Földön csúszni rendelé.

Vagy ha száll, e vágyak szárnya
Mért nincs rajta égi toll?
Mely vigyen, hol a magasban
Halhatatlanság honol.

És ha puszta nékem üdvben
E világ, mért a kebel,
Megteremtve, hogy lakóul
Örömet fogadjon el?

Vagy ha van sziv, mely a kéjben
Fellobogva érezne,
Mért rám e jégtekintet?
Boldogságnak Istene!

Sirt nekem, sirt és koporsót
Mélyen fekvőt föld alatt!
Hol nem élnek érzemények
Hol nincs többé gondolat...