Önkielégítés
Lehet meghökkentő, hogy erről írok egy blogot, de barátnőimmel beszélgetve a párkapcsolatról, illetve arról, ki mit tart jó párkapcsolatnak, és ebbe a minőségbe mi is fér bele, egyszer csak ez a szó ütötte meg a fülemet: maszturbáció.
Ráadásul, egy olyan barátnőm mondta, akit valahol elég visszafogotnak tartottam ebben a témában. De szerintem neki volt az egyik legbölcsebb hozzászólása:
"Sokan akkor érzik magukat jó párkapcsolatban, ha jó a szex, amúgy nem zavarja őket, ha az ágyon kívül nincs témájuk, meg ölik egymást. Ha viszont én jól érzem magam a párommal, akkor ha neki nincs kedve a szexhez hagyjam el? Minek? Nem erre találták ki a maszturbációt? Vagy, ha inpotens lesz, megcsaljam, vagy dobjam el, pedig a szeretet megvan köztünk és más szinteken megértjük, tiszteljük egymást?"
Miután összeszedtem az álam, rájöttem, a prűd igazán én vagyok, nem ő. Másképp nem reagáltam volna így rá.
Aztán tovább vittük: bűn-e, vagy "csak a magányosok" kényszer-megoldása? Vagy a szex-mániások újabb megnyílvánulása? Vagy csak ez is egy öröm megélési formája, és nem kell túlspirázni?
Szerintem az utóbbi. Attól függ, ki hogy éli meg.
Ti mit választanátok, ha a párotokkal ilyen eset fennállna?
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
15 hozzászólásMi is pont erről berszélgettünk a párommal valamelyik este. Szerintem nem függ attól, hogy jó a szex vagy sem, az önkielégítés - szerintem - teljesen más, mintha a pároddal vagy. Köztünk szexuális téren minden rendben van, nem tartom magam nimfománnak, de igenis jólesikkicsit magammal foglalkozni néha. Csak sajnos a párom elég nehezen értette meg, hogy ez nem ellene irányul, meg nem azért van, mert ő nem "elég" nekem.
Amugy teljesen egyetértek azzal amit a barátnőd mondott. :)
Princessaurora!
Szerintem jogos a párod félelme.
", meg nem azért van, mert ő nem "elég" nekem."
Akkor miért van?
Kire gondolsz közben?
Ha rá gondolsz, akkor kevés neked a mindennapok szeretkezése. Valamilyen minőséget nem kapsz meg tőle.
Ha nem rá gondolsz vagyis gondolataidban másik férfival vagy...legyen ez képzelt vagy valós, elméletileg megcsalod. Vagyis nem rá van igazán szükséged.
Tudom, hogy a megcsalás is illúzió, mint a birtoklás.
Te mit szólnál ahhoz, ha azon kapnád a párodat: éppen "segít magán" egy másik lánnyal? Legyen az valós vagy képzelt...
Elhagynád?
A maszturbáció leginkább arra mutat szerintem, hogy gyermekkorodban nem kaptál meg valamilyen (szülői) szeretetet és így pótolod magadban. Így szereted magad kívülről-belülről.
Ez nem a valóság.
Nem tudom mi a lelki oka.
De nem is tartom rossz dolognak, vagy sértőnek, mert ha a páromhoz nincs kedvem, tőlem nem kapja meg, akkor miért ne élhetne vele?
Attól még lehet jó a szexuális életünk. Gondolom én.
A "bajt" az okozhatja a szexuális életünkben, ha gyermekként nem tudtuk ezt intimen megélni, esetleg meg is szégyenítettek. Akkor kihathat a nemi életünkre.
Egyik kedvenc filmem az Interju a Vámpirral.
Nos Ezzel kapcsolatban az a részlet jutott eszembe amikor Luis kérdezi:-élhetünk embervér nélkül is patkányok és más állatok vérén?
Erre Lestat azt válaszolja:-életnek éppen nem nevezném de el lehet vegetálni rajta.
(ez nem szószerint volt)Nos én így vagyok vele.
Az alapállás az,hogy az ember érzelmeit három fô érzelem típus köré
csoportosithatjuk:a düh,a szorongás és a gyönyörérzet.Elemezve ezen
érzelmeket,kettô kellemetlen és csak a gyönyörérzet az mi kellemes.
A téma -maszturbálás-a gyönyörérzet egyik forrása amennyiben nem
moralizáljuk agyon.Mert bizony moralizálva a dolgot azt kell megálla-
pitsuk,hogy függetlenûl attól,hogy milyen nemû vagy,nemiséged tuda-
tos megélése csak társsal elfogadható.Persze azt értem,hogy vannak
olyan helyzetek,hogy társadnak nincs kedve és neked meg elviselhetet-
len és magadhoz nyulsz a gyönyör véget.Ez nem bûn,hanem nemiséged
leértékelése.Nemiséged társadnak okozva gyönyört és társad nemiségét
elfogadva teljesedik be igazán......
A Szeretetet hova sorolnád? Vagy nem sorolod sehova?
Ne haragudj, nekem kicsit "szögletes" ez a fajta 'címkézés'...
szeretettel:Bochecha
Akkor jól olvastad,mert"szögletesnek"akartam és
föleg nem mellébeszélni.Ezt jeleztem is kommen-
temben,hogy nem"agyon moralizálni"a témát.Kér-
désedre válaszolva.A szeretet az egy más témában
szóba jöhet ebben a témakörben ugy érzem nem
alkalmas...
szeretettel---Rosenrot.
Akkor jól félreértettelek. Úgy olvastam, hogy ezt úgy általánosan mindenre mondod, nem csak ebben a témában. :)
szeretettel: Bochecha
Hogy ezt milyen szépen megbeszéltétek...:)))
Köszi, ez zseniális belépő volt! :D
szeretettel: Bochecha
:D mosolyra fakasztó belépő :)
juj, most elpirultam...
:D,:D
a belépőd tényleg zseniális volt!!!!
Ha fodrászhoz indulok is megfésülködöm reggel.... túl kéne spirázni? Nem hiszem! Mellesleg néha a fodrásznak sem elég megmondani mit szeretnél, hanem neked is egyszerűbb ha egyszerűen megmutatod mit szeretnél... ki tudja, még a fodrász is kaphat ihletet.
Talán...
Nem tudom... a fodrász hallgat és mosolyog... :)
és mi van azokkal a lányokkal vagy fiúkkal, akik éppen szinglik. mert azért vagyunk így néhányan, viszont a testi kielégülésre azért azt gondolom, hogy szükségünk van. Miért fosszuk meg magunkat az örömtől csak azért, mert éppen nincs mellettünk egy pár, aki ezt megtenné? ezzel is bűnt követünk el? nem helyettesíti a valódi szexuális kapcsolatot, de egy időre helyrerakja az embert:-)
és ugye szeresd és fogadd el magad. ez is az önszeretet egyik eszköze. Talán ..
Arra gondoltam, hogy milyen érdekes lenne, ha a másfajta, vagy magasabb rendű szükségleteinket is ilyen "önkioldó" módon ki lehetne elégíteni...
Pl. éhes vagyok - beleszagolok a metróbejárati pogácsák illatába, kicsit hergelem magamat és kész - jóllaktam. Vagy hírnévre van szükségem - elmegyek néhány társas helyre, csinálok egy kis botrányt - máris híres vagyok. Vagy önmegvalósítási szükségletem van (ebben is benne van az "ön-" :) - kiélem magamat valamilyen tevékenységben - és azt mondom, hogy én ezt szeretem csinálni, a többi nem érdekes.
Érdekes felimerés jött ennek nyomán: csak azokkal a szükségletekkel lehet ezt megcsinálni, amelyek kifelé áramlanak belőlünk, akitivitással kioldhatók. Pl. az agresszió is - ha megrugdosom a falat, vagy összetöröm a berendezést - attól megnyugszom.
De az a szükséglet, amit kivülről fogadok be, valami belém, felém áramlik: pl. az evés, ivás is ilyen valójában, vagy szexnek a babusgatós része, de még inkább a szeretet visszaáramlása - hát ezeket nem lehet önkielégíteni.
Így az önmegvalósításnál is az aktív rész, hogy azzal foglalkozhassak, amit szeretek csinálni, ami flow élménybe visz, ami az aktivitásom által kifelé áramlik tőlem - ez kielégíthető mások nélkül is (bohém művészek a padlásszobában évekig nyomorogva, de az alkotás örömében). Viszont a visszacsatolás befogadási szükséglete, az hogy megoszthassam az alkotásomat, a gondolataimat, és végső soron önmagamat (vagy a testemet is valakivel), lássam hogy ez neki örömöt okozott, ezért azt viszonozni akarja felém szeretettel, elismeréssel, tisztelettel, a saját ölelésével - na ez az, amit csak más tud megadni, csak más tud kielégíteni.
S mindez ragaszkodás, vágy, a karma előidőzője, a személyiség fejlődésének szintjei. Ha még egy lépéssel továbbmegyünk - az önmegvalósítás után az önmeghaladás következik. Ez az igazi spirituális fejlődési szakasz, amikor minden előbb felsorolt szükséglet (kivéve az evés, ivás alapszükségletét ami a "járművünk" fenntartásához kell) másodrendűvé válik. Valami más lecseréli...