Egyrészt szerintem hasznos volt, hogy ezeket átbeszéltük, ilyen téren is megvilágítottad a dolgokat. Személy szerint nekem nem volt sok új, természettudományi karon tanultam, ahol eleve körülvett mindenféle materiális tudomány. De az álláspontom az ügyben kialakult, kapcsolni tudom a spiritualitással a magam módján, szóval nem vettem át a világképedből semmit. Mindenesetre hasznosnak tartottam, mert gondolkodásra késztető beszélgetéseket indítottál. A végén viszont már erőltetettnek éreztem a dolgot, és így azokhoz én már azért nem szóltam hozzá, mert csak fárasztott volna kb ugyanazt leírnom. :) De amúgy nem hasznosak a bejegyzéseid, amit írtam is, sajátos színfolt vagy itt szerintem, ezáltal mindenképp gazdagítasz minket. :)

E blogod első két sora láttán azt hiszem először éreztem igazán azt, hogy motoszkál bennünk valami közös. Persze az ok már lehet, hogy kivetítés, de úgy érzem tök mindegy milyen úton jár az ember, egszer eljut oda, hogy basszus közöltem mindent, és már valahogy nem érdekel, hogy írok-e vagy sem, szólok-e egy szót is, vagy azt is lesz@rom, ha nem vesznek észre, meg úgy alapvetően eltűnik a motiváció.

Nekem most nagyon fura időszakom van, és pont egybevág a blogoddal, ugyanis valahogy kezdem azt érezni, hogy nemcsak a Te általad preferált tudományos elméletek, hanem az összes "spirituális tudás" is teljesen haszontalan volt. Voltak már lelki mélypontok az életemben, de ez most valahogy más. Nem nevezném mélypontnak, mert rosszul nem vagyok, de jól se. Az elmúlt éveim során szereztem sok elméletet, tapasztalatot, de mintha nem haladtam volna semmit.

Az elején vadul kerestem kint, most meg vadul kerestem bent, és a fejem meg annyira tele lett mindennel, hogy mindent amit megtudtam, megtapasztaltam, és szavakba öntöttem, egyszerűen csak nyűgnek érzek a fejemben. Teljesen össze vagyok zavarodva, és nem látok kapaszkodót. És ez most tényleg más, mert még csak külső hatásra se foghatom (tudom sose foghatom arra), mert nem történik semmi rossz velem, ami miatt magam alatt kéne lennem, egyszerűen csak mintha belefáradtam volna magamba. Néha úgy érzem, megőrülök, néha meg nem érzek sehogy. Mintha saját magam akadálya lennék a fejlődésemben, meg úgy a létezésemben egyáltalán.

Amiről eddig azt hittem értem, kiderül, hogy mégsem. Tudatlannak, és tehetetlennek érzem magam. Amikben azelőtt, hogy elkezdtem ezt az "önmegismerést" jó voltam, azok most valahogy elvesztették varázsukat. A művészeteken kívül azelőtt se értettem nagyon máshoz, de most már valahogy abban se történik semmi, egyszerűen eltűnt az alkotási vágyam is, az hogy megmutassam mi vagyok, és mit tudok. Nagyritkán jön egy pillanat, amikor észre sem veszem és egyszer csak előttem van egy alkotás. Zene, rajz, vers, akármi, de az is olyankor tényleg, ha észre sem veszem, hogy csinálom. Ha nekiülök, hogy na akkor most, úgy egyszerűen képtelen vagyok rá. Firkálok, irkálok, pötyögök hangokat, de semmi.

Úgy érzem nem tudok többet tenni, de a nem-tevés se segít, mert abból is csak tevés lesz mindig, mert már abban is ott a szándék, hogy na akkor most nem csinálok semmit, hátha akkor történik valami. Teljesen tanácstalan vagyok. És erre most abszolút nem kívánok vigasztaló válaszokat olvasni, sőt kifejezetten szeretném, ha csak az válaszolna, akinek van ötlete, hogy mi történik velem, mert nekem nem nagyon van. De a blogot meg nem szeretném rögtön az elején eltéríteni magamra, mert egébként engem is érdekel, hogy Ti hogy vagytok ezekkel a dolgokkal. :)

Nálam nagyjából háromhavonta van egy ilyen ciklus, teljesen normális.

Alfa omega eljutottál valahová, és most egy darabig így fogsz élni, egy összeállt képpel a világról a fejedben és mindent aszerint fogsz értelmezni és nyugodt leszel, mert úgy érzed minden rendben van, a dolgok rendezettek, érted mi történik. Azután a hétköznapi valóságod terelgetni fog, feszegetni fogja a fene nagy rendezettség határait és vagy hátat fordítasz a realitásod és a fejedben élő kép közötti feszültségnek vagy nekieredsz újból és továbbjutsz. Onnan fogod tudni a továbblépés idejét, hogy valahogy nem lesz mégsem olyan az életed, mint szeretnéd, ahogy lennie kellene.

Spiri, Te ott vagy, amikor be kell lépned a konkrét szellemi létedbe. A fizikai lét régen kevés még úgy is, hogy a lét örömének érzésvilága áthatja azt. A szellemi szférák differenciálatlanul és alavető örömként már benne vannak az életedben, de a maga konkrétságukban még nem. Megvannak a kulcsok a szellemi világhoz, de a sok tan csak eddig a kapuig vezet el, tovább nem. Mindenkinek magának kell belépnie és onnan kezdve nincs mester, nincs külső kapaszkodó, a felsőbb énre kell hagyatkozni, mindenki a maga mestere. Csak tiszta szándék kérdése. Innentől kezd tudatosulni a fizikai szint és a szellemi szint közötti konkrét kapcsolódás mikéntje és benne a szerepünk. A konkrét szerep, amit a létezésben jelenleg betöltünk. És azt kell felvállalni, behúzni a fizikai szintre.

Sok esetben az elsajátított ismeretek olyan kereteket szabnak, amelyekbe a saját realitásunk nem fér bele. Ezért az eddig megszerzett tudást is zárójelbe kell tenni és megengedni a világunknak, hogy saját valójában táruljon fel. Nem vagyunk egyformák, teljesen más fejlődéstörténetünk lehet, és azok mentén tárul fel a saját világunk.

Családállításul ez úgy hangzik, a fizikai család és a fizikai világ rendezése után a szellemi családunkkal kell felvenni a kapcsolatot és ugyanezt a rendezést végigcsinálnunk. Valójában ekkor kerülünk a megnyilvánult világon a helyünkre. Ez az egyéni tudatok kiváltsága. A folyamat vége a sokat emlegetett megvilágosodás abban az értelemben, hogy önmagadról mindent fogsz tudni. Van tovább is, de arról nem tudok különösebbet.

Van, aki ezt teljesen ösztönösen csinálja, mint Erika, és halad, mint a szél. Közben a fizikai szint hol ilyen, hol olyan, mindvégig éber és halálpontos segítőtársunk marad. Aki vakon ráhagyatkozik a felsőbb énjére és mindig az utasítása szerint cselekszik, a meredek helyzetekből is símán ki tud jönni. Nekem olyan profi az elrendezés, hogy ha nem hallgatok rá helyből, akkor is eljut hozzám minden, csak valami 3D-s konfliktuson keresztül. Szerintem másnál is pont így működik.

A legjobbakat :)

Karmatörlő

Én már egyszer válaszoltam a kérdésedre Alfa,de pont aznap szublimáltak a hozzászólások:D
Már több helyen is elmondtam,hogy nekem kimondottan jó,hogy jöttél mert figyelmeztettél valamire,ami nálam már nagyon a perifériára csúszott.Erre ébresztettél rá,és a munkámba is újra visszaemeltem ezt a részt,mert már egy kicsit beszűkültem.Határozottan jót tett,mert egy ideje már topogtam egy helyben.
Szóval én hálás vagyok neked azért amit hoztál,nekem pont ez hiányzott úgy tűnik,és emberileg is kedvellek,ha ez számít valamit.Hát ennyi.
Hiányzol is,úgyhogy jöhetnél gyakrabban.
Nekem nem árt a többszöri figyelmeztetés:DDD